A Körmend ellen nem lehet "semmi különös" meccset játszani, és ez nagyon jó. Kellenek az olyan ellenfelek, akiket már a sorsolás elkészültekor nézeget a szurkoló, mikor jönnek, aztán figyel félszemmel a szezon közben is, vajon rangadó lesz-e majd a talákozás velük... Az első vidéki bajnokcsapat feltétlenül ilyen nemes ellenfél, ráadásul nem nagyon rendeztek olyan meccset ellenük a Gáz utcában sem, hogy ne töltötték volna meg híveik a vendégszektort és ha már ott vannak, tesznek róla, hogy ez ne csak látszódjék, de hallani is lehessen, magyarán fergeteges hangulat várható.
Hát még most, hogy veretlen, bajnoki címre is esélyesnek tekintett Körmend érkezik Fehérvárra!

 

A kései időpont sem valószínű, hogy sok hívüket otthon tartja, készüljünk csak fel arra, hogy  a hangpárbajban az Alba-szurkolóknak is legjobbjukat kell hozni! Mint a csapatnak a legjobb formáját... Mert az egyértelműnek tűnik, hogy a fokozatosság elve mentén alakuló eddigi programunk csúcspontja következik, ilyen nehéz ellenféllel idén még nem találkoztunk. A Körmend, noha szinte soha nem volt mentes az anyagi nehézségektől, ezúttal a tulajdonos által deklaráltan jó és - ez fontosabb - nyugodt körülmények között vághatott neki a szezonnak, de már nyáron sem tétlenkedett. Megszerezte az előző szezon egyik legjobb centerét (Townes), megtartotta a másikat (Bell), nem mellesleg pedig NBA-múlttal rendelkező légióst igazolt melléjük (Powell). Így áll össze az a külföldi kontingens, amelynél papíron nem sok erősebb van a mezőnyben.

 

Sőt, nemcsak papíron. Bell 8., Townes 9. jelenleg a bajnokság pontlistáján, utóbbi a lepattanókat is kapkodja rendesen (átlag 7.4) és mindketten a top tízben vannak az egyéni értékszámok alapján. Powell  mutatói ennyire nem kiemelkedőek, viszont ő az az amerikai, aki remekül dolgozik a csapat érdekéért, nem feltétlen célja az egyéni villogás. Persze, ha hagyjuk... 
Na igen, kérdés, mit hagyunk a Körmendnek. Sok dobóhelyzetet nem érdemes, hiszen 40%-kal dobják a közmondásosan erősségüknek számító triplát, és az említett nagyágyúk mellett mezőnyben olyan remek játékosaik vannak, mint a csapat szellemi vezére, Németh István, a honosított irányító, Mladenovics, a tavaly sokat fejlődő Ruják, hogy a sérülések miatt sokat szenvedő, de azért bevethető Fodor Gergely. Ja, a már rutinos Dávid Gergelyről, a kintről veszélyes Ferenczről vagy a bátran bevethető fiatal kategóriába tartozó Csehről még nem is szóltunk...

 

Roppant komplett csapat ez, amelynek vélhetően mégis a Bell-Townes páros a legnagyobb erőssége, biztosak lehetünk benne, hogy Braniszlav Dzunicsis sokat adna érte, ha valaki a két amerikai center tuti levédésének receptjét kínálná. Már ha van ilyen recept. Bell, igazán ismerjük, nemcsak palánk alatt veszélyes, de oda bármikor beviszi, akár szemből emberét, mégis, talán az lenne jó, ha erre kényszerülne, mert azt jelentené, a csapatjátékát kivédjük a Körmendnek. Hogy így legyen, ahhoz a Kecskemét ellen látott védekezés az alap, de nem lesz könnyű dolguk Simiéknek támadásban sem, hiszen a Körmend kettővel még nálunk is kevesebb pontot kapott eddig. Megjósolható, hogy Hollis, Keller, El-Amin, Hendlein extráira szükség lesz a pontterméshez, a siker kulcsa pedig emellett az lehet, hogy a többiek is vegyék ki a maguk kisebb-nagyobb részét, okozzanak váratlan és kellemetlen meglepetést a Sabáli-csapatnak.

 

Amely, szurkolói támogatás ide, veretlenség oda, biztosan nem készül könnyű meccsre szombat este, és az első perctől koncentrált, agresszív játékkal meg is fogható. Csak tartson ki az utolsóig... Ha így lesz, a hatalmas csata miatt is megéri eljönni, de látványt is bizton ígérhetünk és még valamit: a szezonra készült színes, érdekes műsorfüzetet, amely méltó felvezetője lehet már a helyszínen ennek az izgalmasnak ígérkező csatának.

Kérjük szurkolóinkat, hogy az óriási érdeklődésre való tekintettel és a bejutásnál a zsúfoltság elkerülése végett korábban induljanak el a mérkőzésre.