Negyvenegy ponttal volt jobb a Dzunics-csapat február 6-án a szegedi spotcsarnokban ellenfelénél, ami még négy negyedre elosztva is meggyőző játérészenkénti fölényt mutat - csakhogy az első tíz perc végén még döntetlen volt az állás! Utána indult az Alba-henger, a második negyedben 34, a negyedikben 32 pontot dobtunk, nem csoda, ha a hazaiak kedve el is ment az egésztől. De ez már történelem, miként az is (csak éppen nem árt figyelembe venni), hogy 111 pontunkból 60 a Crocker-Jones-Hanga trió nevéhez fűződött. Akik, ugye, már nincsenek Fehérváron...

 

Egyébként sem valószínű, hogy a szezon ilyen korai szakaszában, amikor a legtöbb edző talán a "félig kész" jelzővel illetné csapatát, ilyen gálát rendezzen egy gárda, ne induljunk ki a Debrecen elleni hazaiból, bár biztató alapnak megteszi. Csak hát akkor egy fiatal, rutintalan magyarokból és egyetlen külföldiből álló csapat volt az ellenfél itthon, most pedig az egyik letapasztaltabb magyar edző által vezetett Szeged lesz, idegenben. Az a Szeged, amely legutóbb Pakson 80 pontot dobott, ebből a két légiós, Ivosev és Dukics 48-at... De a magyar alap is adott a Fodor-csapatban, hiszen Drahost, Tanácsot, Kiss Zsoltot vagy éppen Vidát azért nem lehet lámpalázas pályakezdőként jellemezni. Kétségtelen, hiányzik még játékos a szegedi rotációból, egy szerb jelölt éppen a héten hagyta cserben őket, de biztosak lehetünk benne, ez az állomány is képes kemény ellenállásra.

 

Persze nekünk főleg saját magunkra kell figyelni, tovább folytathatja a csapat összerakását Braniszlav Dzunics. Dwayne Chism próbajátékába ez a meccs még beletartozik, remélhetőleg megközelíti a Debrecen elleni mutatóit. A szegedi magas emberek ellen szükség lesz Keller Ákos remeklésére (februárban 11 pontig jutott Szegeden, nagyon jól játszott), de a mezőnyemberek pontos játékára is. Muhammad El-Amin éppenséggel felidézhetné tavalyi csúcsprodukcióját, hiszen a Szeged ellen összesen 62 pontot dobott pécsi színekben, ebből 47-et egyetlen meccsen...