A Jászberény elleni edzőmeccs után, még a pálya szélén beszélgettünk a Kaposvárról nagy útra induló, amerikai évek után Fehérvárra érkező játékossal.

 

- Rendesen elfáradtatok, ezt látom, a kérdés így nem a  jelen pillanatara vonatkozik: hogy bírod? 

- Köszönöm, minden oké, csak még szoknom kell ezt a posztot, pláne, ha ennyit játszom. Igazság szerint sosem voltam ötös center, Kaposváron és kint is a mozgékonyabb négyes poszton játszottam, de itt most, főleg hogy Ákos sérült, sokat kell a palánk alatt brusztolni.

 

- Jól érezted magad Amerikában? 

- Szuper volt, csak sajnos összeszedtem egy betegséget, ami megakadályozta, hogy a második évben sokat játsszam. Pedig az volt a tervem, hogy tovább fejlődve egy erősebb egyetemen is kipróbálom magam, de mivel nem volt semmilyen statisztikám a betegség miatt, erre nem volt esély. Hazajöttem, itt hallottam az Albacomp érdeklődéséről, ami nagyon nagy megtiszteltetés nekem. 

 

- Akkor nem is volt kérdés, hogy elfogadod az ajánlatot? 

- Persze, hogy nem. Fiatal kosarasként felnéztem olyan játékosokra, mint Simon Balázs, Bódi Feri, most pedig együtt edzhetek velük, vagy Hendlein Rolival, akit Kaposváron is figyelhettem. Báne pedig olyan edző, akitől rengeteget tanulhatunk, és ezt nagyon élvezem. Szó se róla, edzéseken kapom tőle az osztást rendesen, hiszen sok hiba van még a játékomban, de azért is jöttem ide, hogy fejlődjek. Ilyen csapatban, ilyen edzővel a lehetőség adva van.

 

- És a tengerentúli kosárlabda után mekkora a váltás? 

- Még szoknom kell kicsit az újat. Nem is úgy mondanám, hogy lassabb a játék, inkább, hogy itt azért gondolkozni kell közben, több a figura, a pozíciós játék is. Amerikában rohan  mindenki, dob, aztán rohan vissza, itt jobban meg kell látni a társakat is.

 

- Milyennek látod az Albacompot? 

- Edzünk, dolgozunk... Nehéz még jósolni, hiszen a légiósok közül eddig csak egy helye biztos. Van egy magyar mag, egyre jobban összeszokunk, de csak később derül ki, az Albacomp mire lesz képes. Mindenképpen szeretnénk odaérni a legjobb négybe.

 

- Egyéni ambíciók? 

- Azok most nem fontosak. Játszom, amennyit lehet, nyilván szeretnék minél többet, de ha két perc jut, akkor annyi, ha tíz, akkor annyi alatt kell megtennem mindent. Erre készülök.