A fiatalembert akkor veszítettük szem elől, amikor - az Albacomp ígéretes tehetségeként - egy ösztöndíj lehetőséget megragadva Angliába költözött, ahol tanult és mellette folyamatosan játszott. Hogy mennyit fejlődött, mióta az év utánpótlás játékosa (is) volt Magyarországon, hamarosan lemérheti, lemérhetjük. Élménydús szezon lesz alighanem neki is, sőt, az élmények már el is kezdődtek, hiszen az Universiadé-válogatottal Kínában szerepelt.

 

- Hogy tetszett az egyetemisták világjátéka?
- Nagyon jó volt, életemben először jártam Kínában. Nagy élmény volt ekkora csarnokokban játszani, még a kisebb létesítményekben is hat-hétezer ember volt a meccseken. Az amerikaiak ellen pedig tizennyolcezer néző előtt játszottunk, ez felejthetetlen. A meccs is az, hiszen ilyen játékosok ellen korábban nem játszhattunk.

- Az eredmény is kuriózum, hiszen nagyon nagy volt a különbség.
- Persze, sokkal jobbak, de olvastam utána a honlapjukat, ők is elismerték, hogy azon a meccsen, minden sikerült nekik, olyan kosarasok is remekeltek, olyan dobások is bementek, amilyenek máskor sosem. Azért jó volt ott lenni a pályán.

 

- Melyik poszton? 

- Kettesen. Ez az én posztom. Hallottam, hogy egyesen is számítanak rám, de igazából én nem vagyok irányító. Persze, ha Fehérváron megbíznak ezzel a feladattal is egy-egy meccsen, igyekszem megoldani. Az Universiadén kezdetben az volt az elv, hogy mindenki egyforma időt tölt a pályán, ezen aztán módosított Kmézics Zorán edző: akinek jól ment, többet játszott. Nekem is voltak harminc perces meccseim, de amikor holtponton voltam és nem éreztem a játékot, többet ültem. Összességében szerintem megálltam a helyem.

 

- Visszatérve pedig belecsöppentél az Albacomp Fehérvár felkészülésébe. Hogy érzed magad? 

- Köszönöm, jól, de nagy dolgok még nem történhettek, hiszen csak most érkeztem. Igyekszem felvenni a ritmust és végrehajtani a feladatokat, nemcsak most, később, a bajnokságban is. Nem úgy készülök, hogy azonnal berobbanva sok időt töltök pályán, valószínűbb, hogy kisebb feladatokat kell megoldani, de az is fontos.

 

- Azért a vállalkozókedv nem fog hiányozni, ugye? 

- Természetesen, mindent meg fogok tenni, hogy nekem is és a csapatnak is jól menjen. Sokat játszottam az egyetemi évek alatt, olyan bajnokságban, amelyben alighanem kevesebb a kiemelkedő játékos, főleg az amerikaiakat tekintve, mint itthon, de talán nem lesz olyan nagy a minőségi változás. Annak a stílusnak is megvolt az előnye. Fizikális, erős kosárlabda volt, ebben edződtem az elmúlt években, remélem, ki tudom majd használni.

 

- Gondolom, az alakuló Albacomp Fehérvár erejéről még korai kérdezni. 

- Sok múlik a légiósokon, akiket még nem ismerünk. Vannak jó magyar játékosaink, ez alapján bizakodhatunk, ha a külföldiek is megfelelnek, erős csaptunk lehet.