Holtpontokon áltlendítő, felemelő, fergeteges szurkolásban eddig sem volt hiány a rájátszás emlékezetes fehérvári meccsein, most úgy tűnik, az újabb remélt győzelemhez is hozzáteszi a magáét a közönség. Szükség lesz rá, mert a döntőnek ezen a pontján már minden számít, a fizikumot lelkierővel megtámogatva nyerhet csak egy csapat. Továbbra sincs nagyobb nyomás a mieinken, mint az ellenfélen, amely nem játszott még igazán lehengerlőn ebben a párharcban, de legutóbb megmutatta, hogy kemény, agresszív és fegyelmezett munkával versenyben tud maradni.

 

Az érzelmek viharában sem feledhető ugyanis, hogy a meccset a csapatok játéka dönti el. Az Alba jó volt eddig a döntőben, mert saját játékát szinte végig megvalósította, hideg fejjel, csapatként, de egyénileg is remek teljesítményekkel. Kis plusz hiányzott csak legutóbb is, és most, még mindig előnyben, annyin múlik az egész, hogy marad-e ez a koncentrált játék. Rettentően fizikális meccs volt a harmadik, minden labdafelhozatallal, zárással, dobással szenvedni kellett, itt már a jó passzt sem adják ingyen - és ebben a küzdelemben örlődik az erő. A Szolnok anyagilag jobban áll, most nem a pénzügyi értelemben: többen vannak, jobban forgatható a csapatuk. Tökéletes egységgel kompenzálta Tony Crocker kiválását eddig a Dzunics-csapat játékban, de bevethető plusz játékost varázsolni senki nem tud, így aztán az egy főre jutó többlet meló ott hagyja nyomát az izmokban, agyakban. Eddig is hősök voltak a fiúk, és nem adhatják alább, pihenni nincs mód.

 

Az ellenfél magához tért az első két meccs okozta sokkból, számítani lehetett rá, hiszen rutinos, nagy csatákat megélt játékosok alkotják. De a legutóbbi találkozó is bizonyította, hogy azért nyomja őket a rettentő teher, a győzelmi kényszer, és ez most Fehérváron sem lesz másként. Ez adja meg az újabb ütközet lélektani forgatókönyvét: végig érezniük kell a nyomást, hogy bármelyik pillanatban vége lehet a dalnak, mert a hazai pályán az átlagosnál is erősebb Albacomp lecsap minden kínálkozó esélyre. Hogy ez a nyomás valóságos legyen, nem is kell különösebb kunszt, ugyanazt kell játszaniuk Simiéknek, mint itthon mindig a szezonban, a szinte ösztönössé érett fegylemezett csapatvédekezéstől az egyéni képességekre messzemenően építő támadójátékig. Nyugodtak lehetnek, a favorittal szemben vezetnek és egyetlen ponttal is elég nyerni...

 

A Szolnok fő fegyvereire felkészülve ismét megmutathatja a csapat, hogy a tíz hónap alatt elvégzett hatalmas munka beérett. Kapitányunk extraklasszisa mellett J.J és Keller Ákos uralja a palánkot, Ádám bármilyen védelmet megbont, Damian akár a padról érkezve is meghatározó tényező lehet, és jöhetnek szükséges extrák Hendlein Rolitól, Bódi Feritől vagy a fiataloktól. Nincs két egyforma meccs, lehet, hogy most majd másra kell reagálni, próbálkozhat új dolgokkal az ellenfél is, de nagy csodák itt már nincsenek, az nyer, aki képes magát adni, a legmagasabb szinten. Pályán és nézőtéren - együtt lélegezve vívhatjuk ki a sikert.