Szolnoki Olaj KK- Albacomp 76-66 (18-23, 17-10, 20-21, 21-12)

Szolnok, 2500 néző

Szolnok: Trotter 16/6, Fodor 2, Horváth 20/9, Clark 11, Báder 13. Csere: Grebenár, Budimir 8, Trepák 6. Edző: Pór Péter.

Albacomp: Simon 17/6, Hanga 12/3, Hollis 13/3, Keller, Jones 18. Csere: Bódi 2, Madár, Hendlein 4, Antal. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

Úgy indult, hogy a szolnoki meccseink szoktak: vezetett az ellenfél, de ellépni nem tudott, sőt, hamarosan fordítottunk. Ez a koreográfia igazán nem meglepő, korábban többször is előfordult, hogy nyolc-kilencpontos hátrányt tüntettek el Hangáék egy-egy huszáros rohammal, most pedig az első negyedben magukhoz is ragadták a vezetést. Bár Keller Ákos ezúttal nem őrizhette gond nélkül Bádert, hiszen hamar fújták ráa faultokat, mégsem villogott a Szolnok sztárja, ellenben Jonathan Jones a túloldalon jól játszott és Simon Balázs is folytatta nagyszerű döntőbeli produkcióját. Az első negyed végén öt pont volt az előny, de akár az lehetett a fehérvári szurkolók érzése, hogy nagyobb különbséggel  is vezethettek volna Simiék.

 

Az tehát gyorsan kiderült, hogy bár nem zuhant össze az eddigiektől az Olaj (erre nem is számított senki), a fanatikus közönsége támogatását élvező hazai gárda nem tudja lerohanni, megfélemlíteni az ismét magabiztos Albacompot. Hogy mennyire stabil, kemény ellenfél a Szolnok, az ezzel együtt látszott, a második negyedben már kifejezetten kemény, agresszív, mondhatni a határon mozgó védekezéssel változtatott a meccs menetén. A zóna ellen határozatlan volt a Dzunics-csapat, és bár védekezésben ismét jól teljesített, egy-egy Horváth-hármassal, Clark-zsákolással fordított a Szolnok. Hanga Ádám is bemutatott egy szenzációs berepülést, ám a második negyed kevés vendégpontja a nagyszünetre minimális szolnoki vezetést eredményezett,  főleg, mert utolsó támadásunknál három kísérletből sem sikerült bepöcizni a labdát.

 

A hangulat frenetikus volt, amibe ezúttal a szolnoki szurkolók által többször bedobált tárgyak eltakarítása miatti takarítószünetek is beletartoztak. Természetesen a játékvezetői ítéleteket kérdőjelezték meg sokszor az Olaj szurkolói, de erre nekünk is lett volna okunk, nem okozott osztatlan boldogságot, hogy Keller szinte azonnal faultot kapott, ha pályán volt. Az előző meccsekkel szemben most tehát könnyebb dolga volt Bádernek, aki védekezésben olykor bőven túllépte a szabályok, de nem a játékvezetők adta lehetőséget - ám a hihetetlenül feszült, éles meccsen nem is volt könnyű dolguk a bíróknak. A harmadik negyed elképesztő adok-kapokjában megjsolhatatlan végkifejlet felé haladt a meccs, képtelenek voltak elszakadni egymástól a csapatok. Trotter nem villogott úgy, mint eddig, de csapatként jól funkcionált a Szolnok, a másik oldalon J.J gyűjtötte a pontokat, Damian Hollis triplája is jól jött. Az utolsó negyed előtt megjósolhatatlan volt, hogy bajnokavatással vagy szépítéssel zárul a meccs.

 

És még három perccel a vége előtt is... Elképesztő jelenetek zajlottak, Báder rádobása után a labdát a hálón keresztül piszkálta ki Hanga, nem vették észre, mire a túloldalon Ádám triplát dobott és vezettünk. Ez joggal csapta ki a biztosítékot a hazaiaknál, az meg nálunk, amikor ezután gyakorlatilag nem létezett szabálytalanság a szolnoki büntetőterületen, vagy amikor  Simi Báder lábára pattintotta a labdát, amit azonnal a Szolnoknak adtak. Egy szóval, igazi őrület volt egy izgalmas döntő minden elemével. A végén nem tudott pontot dobni az Alba, a másik oldalon Horváth tornázhatta feljebb pontjai számát plusz büntetővel, és már nagyon vigyázott az Olaj a kis előnyre. Nem volt meg ezúttal a végső fordításhoz szükséges extra a mieink játékában, főleg támadásban, így, akárcsak a kupadöntőn, a végjátékot magabizttosan uralta a Szolnok. A meccs képéből nem következett tízpontos különbség, de jelentősége sincs a döntőben, mennyivel nyer egy csapat. Olyan ütközetet láttunk, amilyet a legtöbben vártak a finálé előtt a két csapattól. A játék szépségéből most kevesebb villant fel, kárpótlásként volt óriási csata, izgalmak, kiszámíthatatlanság. Szépített a Szolnok, a mieink pedig a továbbra is szervezett, zömében jó védekezésre, és arra alapozhatnak, hogy mentálisan ezúttal sem nőtt föléjük az ellenfél.