Albacomp - Szolnoki OLaj KK 88-67 (24-20, 20-22, 21-10, 23-15)

Székesfehérvár, Vodafone Sportcentrum 2900 néző.

 

Albacomp: Simon 28, Hanga 20, Bódi 2, Keller 8, Jones 15 Csere: Hollis 12, Hendlein,  Madár 3/2, Antal. Edző: Braniszlav Dzunics.

Szolnok: Troter 22, Horváth 10, Budimir, Clark 8/3, Báder 9 Csere: Fodor 18/6, Grebenár, Vesztergom, Trepák. Edző: Pór Péter.

 

Ha valakinek kétsége lett volna felőle, hogy összeszedett, felpörgő Szolnok érkezik a hatalmas tiszaligeti pofon után Fehérvárra, az első másodpercekben meggyőződhetett róla: Trotter lopta el Kellertől a labdát és szerzett vezetést a vendégeknek. De ha valakinek kétsége lett volna felőle, hogy Ákos immár igazi felnőtt játékosként, mentálisan tökéletesen a döntőre hangolva nem könnyen elbizonytalanítható figura - hát az is megkapta a választ. Két büntetőt helyre küldve egyenlített, majd az első negyedben további pontokat szerezve a kezdeti remek Alba-játék kulcsfigurája volt. 

Mindez olyan hangulatban, amit nehéz szavakkal leírni. Fehérvár kosárimádó szurkolói szó szerint egymás sarkát taposva, vállak, fejek fölött nyújtózkodva lesték a pályát a zsúfolásig telt állóhelyeken - és ordítottak, miként a bérletesek is. Szép számú, hangos és lelkes szolnoki fanatikus is érkezett, persze, hogy nem mondtak le ők sem a bajnoki címről az első meccs miatt, de amúgy fergeteges buzdításuk szinte nem is hallatszott az extázisban tomboló katlanban. Pláne, amikor a rendkívül pontosan dobó Albában már minden kezdő kosarat szerzett, és nyolc pont volt a hazai előny. Ennél jobban ellépni nem sikerült, mert bár odaát Báder inkább csak keménységével és verbális csatáival hívta fel magára a figyelmet, a mezőnyemberek pótolták a center pontjait. Horváth egyéni akciókkal bontotta a védekezést, Trotter biztos kézzel dobott középtávolról, a cserepadról érkező Fodor Márton pedig egyenesen vezéregyéniség lett, két triplával és a nagyszünetig elért 13 pontjával.

 

A hármasok nagyon nem mentek a mieinknek, a második negyedben a vezetést is átvette a zónát sikerrel bevető Szolnok. Bár Hollis első dobása kosár lett, a padról érkező pontok most hiányoztak. Szerencsére Simon Balázs pótolta azokat, miközben olykor Kellerrel, máskor Jonesszal a kettő-kettőket is remekül vitte végig. Az ő palánkos duplájával zárult az első félidő, amelyben Simi minden kétpontos kísérlete helyére került. És ez így is maradt a meccs végéig! 

Az első félidőben szívósan tapadó, jól védekező Olaj a folytatásban biztosan nem úgy képzelte, hogy - akárcsak az első meccsen - beleszalad egy végzetes pofonba, de így történt, és ebben nem a vendégek felelőssége az elsődleges. A fáradhatatlan, ugyanazon magas iramban daráló, védekezésben extrát nyújtó Albával szemben képtelenek voltak kibontakozni, rosszul dobtak kint és bent, nyilván mert fáradtak is. És a pressziónak ismét meg lett az eredménye: eladott labdákba kergette bele ellenfelét a Dzunics-csapat, a lerohanásokból pedig szinte percek alatt épített tízpontos előnyt. Hollisék elképesztő intenzitással játszottak, még az ezt követő - Hendlein ellen ítélt sportszerűtlennek is köszönhető - röpke szolnoki felzárkózást is visszaverték, pedig Trotter kezdett belejönni. De nálunk meg Hanga rázta meg magát, és a harmadik negyed végén Fodoron kiharcolt plusz egyes kosara visszaállította a közte tízet. Ráadásul a Szolnok addigi legjobbja reklamálásért technikait kapott, és egy büntetővel, valamint egy újabb ellenállhatatlan betöréssel Simi tovább növelte a különbséget.

 

A negyedik negyed sem hozott fordulatot, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy a tovább növő, és már húsz pontot közelítő hátrányból egyszer tizenháromra visszajött az Olaj. Talán, mert ekkor Simi éppen pihent... Persze az újabb fantasztikus győzelmet nem lehet egyetlen játékos érdemeként feltüntetni, főleg, ha arra gondolunk, mennyit jelentett, mondjuk az ifjú Madár Andris gólpassza, majd palánkos triplája, az egyetlen fehérvári hármas ezen az estén! De az túlzás nélkül kijelenthető, Simon Balázsnak szenzációs meccse volt, nem először bizonyosodott be, és messze nem kizárólag a pontjai miatt, hogy személyében igazi vezére van az Albacompnak.

Amely a Dzunics mester által tökéletesen összerakott taktikával, védekezéssel másodszor is simán verte a döntő előtt joggal favoritnak tekintett Szolnokot, és ezzel egy győzelemnyire került a bajnoki címtől. A meccs utáni ünneplés tehát még nem a végső diadalnak szólt, azért tovább kell küzdeni - de ahogy ezt eddig tette a csapat, az érthetővé tette a szurkolók tombolását. Csodálatos este volt, az Albacomp legszebb hagyományaihoz méltó.