Szolnoki Olaj KK - Albacomp 69-87 (22-19, 17-21, 18-26, 12-21)
Szolnok 3000 néző
 

Szolnok: Trotter 21/9, Horváth Á. 7/3, Budimir 9/6, Clark 20/12, Báder 7. Csere: Vesztergom, Fodor M. 3/3, Trepák 2, Grebenár, Szabó P. Edző: Pór Péter.

Albacomp: Simon 13/3, Hanga 16/6, Bódi 12/12, Keller 13/3, Jones 4. Csere: Hollis 16/3, Antal 3/3, Hendlein 10, Kertész. Edző: Braniszlav Dzunics.

 

Amikor a csapatok bemutatása megkezdődött, csúcspontjára ért a hangulati felvezetés is, egész lelátót beborító koreográfiával, őrületes buzdítással, igazi bajnoki atmoszférával. Utólag nem bánjuk, hogy ennél nagyobb hangulat később sem lett a Tiszaligetben... 

Pedig jól kezdett a hazai csapat, az Alba-kezdőbe bekerült Bódi Feri triplájára és Jones kosarára 13-1-es rohanással válaszolt, és az ihletetten dobó Trotter vezetésével kilenc ponttal elhúzott. Úgy tűnt, a döntő tétje inkább a fehérváriakat fogta meg, ráadásul J.J az elődöntővel ellentétben nem a pontokat, hanem a faultokat kezdte nagy számban gyűjteni, az első negyed végére szinte kiiratkozott a meccsből. De nemcsak a személyik miatt, hanem mert a helyén Keller ÁKos ellenben élete meccsét kezdte játszani, Báderen védekezve épp úgy, mint támadásban: még triplát is dobott! Ez az elem amúgy is jól ment a mieinknek, az említett hátrányt Hanga és Bódi is hármassal faragta, és felsejlett a kupadöntő: a szolnoki elhúzást azonnal fehérvári felzárkózás követte. 

Az első negyedben ez még nem volt elég a fordításhoz, Simon Balázs utóbbi időben megszokott pontjai hiányoztak - igaz, cserébe Hollis remekül szállt be a padról. Aztán belekezdett Simi is, dobott és passzolt, ésa  félidő végén a remekül védekező Alba átvette a vezetést. Feltűnő volt, hogy mennyire tanácstalan Báder a palánk alatt, le is ültette őt Pór Péter, de Trepákkal sem lett hatékonyabb a Szolnok centerjátéka. A sokak által félt fehérvári támadólepattanókat Damian, vagy éppen Hendlein Roli szállította, második, harmadik esélyhez, vagy egyszerűen levegőhöz juttatva a csapatot. A félidei minimális előny még nem ígért győzelmet, de azt megmutatta, hogy a katlan hangulata semmiben nem befolyásolja a Dzunics-csapattól mostanában megszokott hidegfejű, szervezett játékot.

 

Fordulás után pedig dobásban is beindult a gépezet. Nem először bizonyult gyilkosnak az ellenfél számára az Albacomp harmadik negyede, pedig kezdetben még visszavette az előnyt a változatlanul Trotterre építő, de Budimirtől is váratlan segítséget kapó Szolnok. Az elképesztően hatékony  fehérvári csapatvédekezés, az ipari mennyiségű támadó- és védőlepattanó azonban teljesen szétzilálta az Olajt, a harmadik negyed közepe inkább egy közepes ellenféllel szembeni fehérvári meccsre emlékeztetett: rohant, indított és nagyon könnyű kosarakat szerzett az Alba. Persze szó nincs közepes ellenfélről, ezt a Pór Péter által meglépett védekezésváltás mutatta: 15-0-ás Albacomp-rohamot követően 10-2-es etappal megfelezte a számunkra már-már megnyugtató különbséget a Szolnok. De a negyedet az extázisban játszó Bódi Feri újabb triplája (a harmadik) zárta, és ekkor már sejtettük, nem lesz könnyű megtörni a fehérvári akaratot. 

Nem is sikerült. Hat pontnál közelebb már nem engedték Simiék a hazaiakat, olykor pedig a megszokott demoralizáló kosarakkal csitították a katlan népét. Amely nem ilyen első meccsre számított - a szolnoki szurkolók dicséretére váljék, hogy talán ők hittek legtovább a csodában. Mert a második félidőben mentálisan olyan különbség volt a csapatok között, hogy az alapján csoda lett volna az újabb fordulat. Damian villogott, Simi légpasszából zsákolt, Bódi Feri helyére küldött még egy triplát, de nem lehet eléggé dicsérni a J.J faultgondjai miatt előlépő és szenzációsan teljesítő Keller-Hendlein magasember szekciót sem. A végén jöttek a fiatalok, eldőlt a meccs, Antal hármasa mutatta, hogy ezen a napon nekünk tényleg minden sikerül!

 

Felejthetetlen estét szerzett a helyszínen óriásit szurkoló híveinek, és persze a meccset tévén követőknek is a csapat, amelyből egyénileg is többeket ki lehet emelni, mégis: ez főleg egy olyan egység diadala volt, amely már hosszú idő óta az idei Albacomp sajátja. Könnyen lehet, hogy a megrogyasztott Szolnok még veszélyesebb ellenfél lesz kedden, amikor a pályelőny visszaszerzéséért harcol majd Fehérváron, de ezért a hitért, akaratért és a vele párosuló fegyelmezett, nagyszerű játékért már most köszönet illeti a csapatot. A mi hitünk is az övékével nő.