Dávid és Góliát harcában sokszor, sokan szurkolnak az esélytelenebbnek a "semlegesek" közül. Most is úgy tűnik, a magyar kosárlabda ügyeletes nagycsapata, az Olaj ellenfeleként az Albacomp bírja azok szimpátiáját, akik hisznek a meglepetésekben. Vagy talán csak a sportban, ahol néha nem a favorit nyer. Fehérvárra sok üzenet érkezik más csapatoktól, szurkolóktól, akik szeretnék, ha most is Dávid nyerne - ahogy ez lehetséges, harci kedvvel, elszántsággal, a tökéletes fegyver kiválasztásával, persze szerencsével akár. A bb1.hu kosárportál közvéleménykutatása is azt mutatja, a két csapat iránt el nem kötelezett szavazók szívesebben vennének egy Alba-sikert a döntőben. Volt idő, amikor akár ebben a párosításban mi voltunk a "fekete bárány", most úgy tűnik, a kiemelkedő lehetőségekkel rendelkező, mindenhol esélyesnek tekintett Olaj megfricskázása váltana ki örömöt sok helyen.

 

Persze, nem Szolnokon... Bár a minden fronton erős Tisza-parti gárda előrenyomulása nagy vitatéma, abban senki nem kételkedhet, hogy a szolnokiak, szinte függetlenül attól, ki az ellenfél, nagyon akarják ezt az aranyat. A közönségük, a csapatuk, mindenki. És ezt az akaratot nem lehet megtörni, ezért kell az Albának legalább ennyire, de inkább még erősebbnek lenni. A várható, mit szépítsük: ellenséges hangulatban kell majd mindenkinek kihoznia magából a maximumot, mert, ha csak a pályára koncentrálunk is, láthatjuk, bivalyerős ellenfél vár ránk. Egy olyan csapat, amely szezon elején kijelentette, nemcsak itthon, Európában is leteszi névjegyét, de a hazai bajnokságban nem fogadható el az első helynél szerényebb célkitűzés számukra. És eszerint is teljesítettek... Hihetetlenül stabil ez a Szolnok a parketten, ráadásul minden egyéb tekintetben is élcsapat.

 

Éppen ezért nagy szó, hogy az Albacomp végig ott lihegett a nyakában, olyannyira, hogy hónapok óta mindenki a végső párbajt várja a két fél között. A mieink nem voltak már októberben bajnokesélyesnek tekinthetők, folyamatosan alakult, épült a csapat - de mentális és szakmai erejét mutatja, hogy közben épp úgy nyert, mint a remek keretében tíz játékost forgató, a mezőny előtt járó Szolnok. Mostanra pedig egy, a döntőbeli ellenfélhez méltó, egységes, letisztult, koncentrált, domináns játékra képes kosárcsapat lett. Pályahátránya és az Olaj bővebb kerete miatt, ha csupán tisztán sportszakmai szempontokat nézünk is, nem lehet a döntő esélyesének tekinteni. De mi, akik nagyon megszerettük ezt a társaságot, hisszük, hogy bennük, egyénileg és csapatként is megvan a képesség, hogy tiszta körülmények között minimum nagy harcra késztessék a favoritot. És akár legyőzzék...

 

Fehérvár nagyon régóta várt egy igazán kedvenccé váló csapatra. Egy becézhetőre. A mostaniban már így vagyunk a fiúkkal: Simi, Ádi, Damian, Ákos, J.J és a többiek. Persze elfogultan mi mindegyik garnitúrába beleláttuk a szépet és jót, de most valóban olyan a gárda, amit nem lehet nem szeretni. Éppen ez jelentheti a lelki könnyebbséget: a szurkolók szemében már nyertes a csapat, mi nem várjuk el az Olaj legyőzését, csak hisszük, hogy akár... A fiúk menjenek, mutassák meg, hogy három, négy, öt meccsen át  zavarható, elbizonytalanítható vagy legyőzhető a Szolnok. Már most biztosak vagyunk benne, hogy ha nem is sikerül a bravúr, nem a mieink akaratán fog múlni, nem a hiten és elszántságán.

 

A jobbtól ki lehet kapni, de Dávid és Góliát között nem lehet téma, ki a jobb. Az erőviszonyok ugyan ismertek, a szerepek leosztottak - csak éppen Dávid megpörgetheti parittyáját, hogy eltalálja az óriás gyenge pontját. És akkor, talán újra lesz csoda. Bár, felesleges a pátosz, hiszen a jelenlegi Szolnok és Albacomp között a játékerő tekintetében nem lehet akkora különbség, mint Dávid és Góliát testi ereje között volt.

Mellesleg ugye, mi bajnokok szoktunk lenni, amikor Dávid velünk volt. Most Dávid nélkül, Dávidként próbáljuk meg.