Amióta Fehérváron játszik, most jutott legmesszebbre a csapat, hiszen a kupában és a bajnokságban is döntőbe jutott. De Simon Balázs nem kizárólag ezért gondolja, hogy kiemelkedő idény ez az Albacomp számára. 

- Kezdjük az elején, mármint a szezon elején. Manapság mást se olvasni, mint hogy a mindenki által döntőbe várt két csapat találkozik szombaton. De valóban ki lehetett tűzni ezt a célt már szeptemberben az Albacomp elé? 

- Ha azt nézzük, hogy az utóbbi két évben a negyeddöntőben kiestünk, szerintem most senki nem várhatta el, hogy döntőbe jussunk, inkább csak remélhettük. A legjobb négy közé mindenképpen be kellett kerülni, és azt hiszem, érezni is lehetett a Falco elleni párharcban, hogy ott sokkal nagyobb teher volt rajtunk. Hozzáteszem, szerintem erősebb is volt a Falco a Paksnál. De az elődöntőbeli söprés a felszabadultságnak is köszönhető, jobbak voltunk és ezt érvényre is juttattuk.

 

- Szezon előtt tudtuk, hogy te és Jones képviselitek a rutint a kezdőcsapatban, és a keret tele lesz fiatalokkal. Így is bíztatok a jó szereplésben? 

- Igen, mert kiderült, hogy nagyon jó szellemiségű a társaság. A fiataloknál még fontos, hogy megmutassák magukat, hogy letegyék a névjegyet, nem statisztikákkal akarják eladni magukat. Hosszú idő óta először nem kellett csereberélni a keretben, nagyon szerencsésen alakult a társaság összetétele, szakmailag, emberileg is. Kicsit arra emlékeztet, mint amikor az első itteni szezonomban a váltások után Chad McClendonnal, Cory Bradforddal, Borko Radoviccsal összeállt egy jó, egymásért hajtó csapat. Nekik már, a mostaniaknak még nem az egyéni karrier a legfontosasbb, amellett, hogy remek játékosok persze.

 

- A két fiatal amerikai nagyon jó választásnak bizonyult. A játékstílusuk, a fiatalságuk, a mentalitásuk fontosabb? 

- Olyan iskolájuk volt, ahonnan magukkal hozták az intelligens, csapatjátékos hozzáállást. Ők nem grundkosarasok, akik egyedül akarnak mindent megoldani, hanem képzett, nagyon jó képességű játékosok. Az volt a legfontosabb a mi csapatunkban eddig, hogy mindenki tisztában legyen a feladatával, odafigyeljen és azt oldja meg, amivel megbízták, így áll ösze az egész egy működő, hatékony rendszerré. Persze előfordult nálunk is, hogy nem ment a játék, és akkor volt, hogy valaki egyedül akarta megoldani az összes helyzetet, de az ilyen szitukat megbeszéltük, kijavítottuk. Ezért is lettünk egyre jobbak.

 

- És jutottatok el a döntőig. Neked nem lesz már új, az eddigi háromból, amiben játszhattál kettőt megnyertél, de a többiek most fogják először megtapasztalni a legfontosabb párharc légkörét. A túloldalon rutinosabb játékosok állnak ilyen szempontból. Nagy hátrány ez? 

- Nem hiszem. Az Albából valóban csak én voltam döntős eddig, illetve Hendlein Roli fiatal, de nem meghatározó játékosként. Ugyanakkor a rájátszás is új volt a legtöbb csapattársamnak, negyeddöntőt, elődöntőt sem játszottak, mégis itt vagyunk. Szépen felveszi ezt a ritmust mindenki, a döntő atmoszférájával is így lesz. Az esélyesek nem mi vagyunk, de ha idáig eljutottunk, már meg akarjuk mutatni, nem véletlenül sikerült. Mindenki bízik magában, bízunk egymásban, és a legfontosabb tapasztalatom a döntőkkel kapcsolatban éppen ez: higgyünk benne, hogy amit csinálunk, az jó, hogy tudunk nyerni. Önizalom, ez a kulcs. Tudjuk, hogy milyen hangulat vár ránk Szolnokon, de az a cél, hogy egyszer győztesen jöjjünk el onnan.