A helyzet rossz, de nem reménytelen - talán a sokat használt közhellyel érzékeltethetjük, milyen ellentmondásos a szituáció: az Albacomp egyik legjobbját elvesztette, ám vezet a bajnoki elődöntőben. Tony Crocker kiesése hatalmas érvágás, ezt nem is kell tovább ragozni, hiszen mindenki tudja, nem véletlenül lett közönségkedvenc a remek játéka mellett színes egyénisége miatt is kedvelt amerikai. Az Alba játéka éppen az olyan spílerek miatt lehet markáns, felismerhető és látványos elemeket hordozó, mint Tony - de a többes szám jelzi, azért maradt még értéke a csapatnak! A Braniszlav Dzunics által gondos munkával felépített játék nem dőlhet össze egyik percről a másikra, egy ember sérülése miatt, muszáj hinnünk ebben, és persze azokban, akik a pályán tovább hordozzák a megismert stílusjegyeket.

 

Simi, Ádám, J.J, a sajnos szintén nem teljesen egészséges Damian, vagy a fiatalok ezután sem fognak lassú, kontrollált, kényelmes kosárlabdát játszani, és nem fognak az ellenfelek kedvéért beletörődve, lehajtott fejjel felmenni a pályára. Ha igaz, hogy egy jó csaptot a nehézségek még jobban összekovácsolnak, akkor abban biztosak lehetünk, hogy egységes, erős akaratú és koncentrált Albacompot látunk Pakson, olyan társaságot, ahol mindig lesz, aki a kieső, a hibázó vagy pihenő társ helyére lép. Egészen biztos, hogy Tony utóbbi meccseken mutatott formája és pontjai hiányozni fognak, de a feladat "csak" nehezebb lett, nem reménytelen. Nálunk az előny, idegeskedjen a Paks, amely továbbra sem tudott olyat felmutatni a szezonban, ami megadásra késztette volna az Albát.

 

Az is biztos, hogy a fehérvári szurkolók továbbra is ott lesznek a csapat mögött, hiába a rájátszás idegenbeli nyeretlensége,  ebben a gárdában lehet hinni, és hiszünk is. Ha a szintén Pakson meccselő labdarúgók néhány szimpatizánsa úgy érzi, megéri hangpróbát tartani a kosármeccsen, még erősebb lesz a biztatás, szinte biztos, hogy fordítva is meglesz a szívesség. Ritka csemegét kínál tehát ez a kedd, a kosárlabdára fókuszálva már csak azért is, mert bebizonyosodhat, nincs az a veszteség, amit hittel, fegyelemmel és tehetséggel ne lehetne enyhíteni, nota bene: pótolni. Iránymutató lesz az, amit látunk.