Mint minden évben ezúttal is a legjobb négy közé kerülés volt a szezon előtt megfogalmazott célkitűzés. Nem tudtuk, milyen lesz az új Albacomp, de Fehérváron nem lehet lejjebb adni, és addig jó, amíg ez így van. Aztán kiderült, a csapatot alkotó sportemberek bátran tekinthetnek messzebb is, mert a mezőnyben majdnem mindenkit maguk mögé utasítottak az alapszakaszban. Így ők kimondhatáák, döntőbe akarnak jutni a bajnokség végén - a megalapozott elvárás persze terhet is jelentett a negyeddöntőben. De megküzdöttek vele, és ezzel le is dobhatták magukról. Ezért bízunk az elődöntő sikeres megvívásában is, hiszen ha lendületbe jön és jól játszik ez a csapat, nem fog háromszor kikapni. 

Ami nem az ellenfél lebecsülése. Nehéz is lenne, hiszen a Paks jön, a Falco után ismét egy olyan rivális, amellyel történelemkönyvekre elegendő nagy csatánk volt az évek során a rájátszásokban. Ezeket számba venni itt most nincs elég hely, a váltakozó kimenetelű párharcokban mindenesetre mindkét fél találhat kapaszkodót, emlékezetes győzelmekkel itt is, ott is. A jelen szempontjából fontosabb, hogy a mostani két garmitúra hogyan viszonyul egymáshoz, akárcsak a Falco ellen, itt is feltehetünk pár fontos kérdést.

 

1. Jobb a Paks állománya a miénknél?
 

Nincs kevesebb bevethető játékosuk, az biztos, de a minőséget illetően nem kell féltenünk a mieinket. Simon Balázs, Hanga Ádám, Tony Crocker olyan kvalitású kosaras, amilyent adott poszton az ASE jelenleg nem tud felmutatni (elég a statisztikákat segítségül hívni, bár alighanem enélkül is mindneki rábólint erre) - és ha egy egészséges Damian Hollist feltételezünk, ott sem lennénk bajban. Mint tudjuk, sajnos nem egészséges, de talán még ő "félkészen", vagy a Falco elleni utolsó meccsen látott Keller ÁKos, Hendlein Roland együtt megfelelnek a kihívásnak. Centerben a szezon egyik legkiválóbb légiósa, Sales személyében nagyágyút vonultat el a Paks, itt lehetnek fölényben - de nem féltjük a kőkeménynek ígérkező párharcban J.J.-t sem, neki nem a honfitársának kell megfelelnie, "csak" hoznia a saját legjobbját. Az Atom szokás szerint anyagi korlátokat nem ismerve szezon közben is javítgatta csapatát, volt légióstúltengésük is, megvették Vojvodát, jelenleg is rutinos játékosokat tud akár csereként pályára küldeni, és ennek lehet jelentősége. De csak akkor, ha a mieink elmaradnak igazi tudásuktól, amivel egy bajnoki elődöntőben már nem kecsegtetnénk az ellenfelet.

 

2. Fáradtabbak vagyunk a riválisnál?
Igen, biztosan. Bár sokak számára meglepő módon a Paks nem intézte el könnyen a Zalaegerszeget, négymeccses párharcba bonyolódott és többször is küzdenie kellett a győzelemért - azért két nappal így is többet pihent az Albánál. Ha a fizikai fáradtságon múlik, előnyben vannak Mészárosék. De az ötödik meccsen kivívott továbbjutásnak is megvan az előnye, és nem is az örök vitára gondolok, hogy lendületből jobb belemenni egy párharcba vagy pihenésből. Inkább a mentális pluszra, amit egy nagy csata sikeres, hazai, megünnepelt lezárása jelenthet. Simiék túljutottak egy komoly akadályon, felszabadultak, maguknak is bizonyították, hogy itthon képesek a legkiélezettebb helyzetből is jól kijönni. Ezzel a lelki plusszal várják a leginkább talán hosszabb pihenőjükben bízó paksiakat.
Egyáltalán nem biztos, hogy a negyeddöntő annyira kiszipolyozta a mieinket, amennyi már a győzelmüket fenyegetné. Később lehet jelentősége a folyamatos meccselésnek, de akkor már a Paks sem lesz frissebb.

 

3. Dönthet a pályaelőny? 

Legalábbis számít. Hogyne számítana. Bár ritka, hogy egy teljes negyeddöntőben (ami most tizennyolc meccset jelentett) mindössze három idegenbeli siker szülessen, most így volt, és ez azt mutatja, a magyar bajnokságban még mindig nem túldimenzionált a hazai pálya kérdése. Jó csapatok között ennek kisebb jelentősége szokott lenni, de nálunk úgy tűnik, vannak igazi várak. Fehérvár - nemcsak a neve miatt - ilyen, ennek az Albának a stílusa, játéka majdnem minden hazai meccsen érvényesült, éppenséggel az alapszakaszban a Paks sem tudta megakadályozni. Nyilván most ezen lesznek, mint minden ellenfél, amely érkezett, és általában sikertelenül kísérletezett vele. Hogy megoldja-e Horváth Imre csapata, számukra élet-halál kérdése, enélkül nem juthatnak tovább. A pályaelőny tehát lélektani előny is, ami megtámogatva a negyeddöntőben is fantasztikus közönség támogatásával, perdöntő is lehet. Önmagában nem elég - de jól kihasználva, ahogy a csapat tette eddig, az ismerős környezetben minden nehéz szituációban kapaszkodót találva, nagy segítség a győzelemhez.

 

4. Most is az első a kulcsmeccs? 

Mindaz alapján, amit a fáradtságról írtunk, az lehet. Az ASE, ahogy egy ilyen csata forgatókönyvében írva vagyon, úgy fog jönni, hogy az első meccsen van a legnagyobb esélye nyerni. Ők gondolhatják így, az Albacomp sikerének titka ellenben az lehet, ha pontosan úgy tekint erre a meccsre is, mint bármelyik hazaira. Itt mi vagyunk az urak. Nem lesz könnyű, de minden okuk megvan a fiúknak bízni magukban. Szombaton sem kell újabb motivációt találni, a maguk elé kitűzött cél most is ugyanaz: a döntő. Nem aggódunk holmi mentális problémák miatt, ha pedig a vendégcsapat által kulcsnak gondolt első meccsen nyerünk, onnantól már aggódjanak ők.

 

5. Számít-e a múlt? 

Ahogy volt már róla szó, hosszan lehetne sorolni csak a  rájátszásos párharcait a két csapatnak, de ez nem számít. A mostani szezon talán már inkább, de még abból sem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Tény, nyáron és télen is játszottunk edzőmeccseket, a bajnokságban kétszer csaptunk össze - és kivétel nélkül Albacomp-győzelmek születtek. Rég volt. Ez itt egy új bajnokság, a csarnokba lépve, vagy az ellenfelet meglátva ugyan benne lehet a paksi fejekben-lelkekben egy-egy kudarc emléke, nem rajtunk múlik, mennyire gátolja ez őket. Az már sokkal inkább, hogy a második meccs előtt legyen rossz emlékük... A közelmúlt akkor se számít, ha arra gondolunk, hogy a Zete ellen idegenben mindkét meccsét nyerte a Paks - nyilvánvalóan erősebbek vagyunk az akkori ellenfelénél. De a tények mutatják, mindkét csapat kapaszkodhatna sorozatokba, ha egy bajnoki elődöntőben bármit a történelmi statisztikák döntenének el. 

Nem fognak, a játékosok annál inkább. Mi bízunk a mieinkben, ezért kell ott lenni velük ismét. Eddig nem kellett csalódnunk. Újabb nagy meccsek jönnek, tovább szurkolhatunk az utóbbi évek legjobb Albacompjának, olyan ez is, mint a csarnok felé haladva ilyenkor a rájátszás heteiben magunkba szívni a tavasz fantasztikus illatait: kár lenne kihagyni.