Bár sokat szoktak polemizálni rajta, jó-e hamar túllenni egy páros csatán és a ritmusból kiesve folytatni később a következővel, aligha vitás, az egyre jobban fáradó játékosok inkább erre szavaznak. Aztán csak felpörögne valahogy a motor az elődöntőre is. Ez azonban most még egy győzelemnyire van az Albacomptól - az a jó helyzet, hogy a Falcótól meg kettőre, ők már nem hibázhatnak. Ha mi nem fogunk, már hétfőn vége lehet a csatának.

 

Ha megnézzük, miben hibáztunk eddig, elég világosan látszik, hogy a két fehérvári meccsen látott védekezést hiányzott Szombathelyen. Persze ott rosszul is dobtunk, de az alap nyilvánvalóan a saját palánk alatti határozottság, ami, ha megvan, képes demoralizálni, és hibára kényszeríteni az ellenfelet. Akkor pedig menni fog ellene a támadás is. Ég és föld volt eddig a két csarnokban mutatott Alba-produkció között a különbség, de a visszajelzések alapján egyértelmű, hogy a játékosok is tudják, mire kell figyelniük. A motivációval semmi probléma - elég, ha a továbbjutás mellett a héten pluszban "kivehető" szabadnapokra gondolunk. Semmiképp sem jut nagy pihenés, hiszen hét végén már az elődöntő következik, ezért is lenne jó, ha csak egyszer kellene addig pályára lépni...

 

Sajnos az erőltetett menet várható és kalkulálható kisebb veszteségeit és áldozatait már számoljuk, Damian Hollis még mindig nincs teljesen rendben (pedig nagyon hiányzik a rotációból), Simon Balázs sem száz százalékos, legújabban Keller Ákos lába fáj. A kisebb-nagyobb nyavalyákat is jó lenne némi pihenéssel kúrálni. Ehhez nyerni kellene Szombathelyen, ahol a Falco biztosan nagy ellenállást fog kifejteni, és ha esélyt érez, meg is ragadja. Fontos lenne, hogy végig a házigazdák nyakán lihegjünk, érezzék csak a nyomást, egy kiélezett végjátékban, ahol számukra a lét a tét, nem lennének könnyű helyzetben.

 

Amennyiben a hazai meccseinken látott formában játszik a palánk alatt Jonathan Jones, még az is lehet, hogy nem ők lesznek az üldözöttek a meccsen. Vele és Tony Crocker jó dobóteljesítményével mindenképpen számol Braniszlav Dzunics, amikor más mérkőzést vár, mint a legutóbbi szombathelyi. De az biztos, hogy ehhez a fickándozó Doyne, az otthon pontosabb Gosa és a centerposzton mindent bevető Alekszejev megfékezése is szükségeltetik.

Egy szó, mint száz: ott kell folytatni, ahol pénteken abbahagyták a fiúk. Ellenséges hangulat, idegen pálya nem számít, aki pihenni akar, fáradnia kell érte.