Van az úgy, hogy joggal óvatos az ember, esett már hasra sok kiváló csapat alig észrevehető akadályban, nagy favoritok sorsa a nagy bukás - de most tegyük félre az óvatosságnak álcázott pesszimizmust. Az Albacompban hinnünk kell, és hogy mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint  hogy az ellenfél valamennyi reménykedő érvére van válaszunk. Pedig jó csapat érkezik a negyeddöntőben, nyilván tele ambíciókkal és a bravúr vágyával, de hisszük, hogy veszíteni fognak a párharcban, hiába mondják, hogy:

 

1. A Falco az esélytelenek nyugalmával játszhat.
 

Igen, ezt elmondhatja mindig a hetedik, ha a másodikat kellene háromszor megvernie, ráadásul idegenben kezdve. Igazából az első meccs a sorsdöntő, hiszen a pályaelőnyt elvéve már saját csarnokában vihetné dűlőre a dolgot a Szombathely. Ugyanakkor nem nyomasztja emiatt az elvárás terhe, nyugodtan játszhat és dobálhat, és felelősség nélkül könnyebben be is esnek ezek a dobások...

Csakhogy a pályaelőny ezúttal olyan csapatot szolgál, amelyik nem kapott még ki otthon! És ez nem véletlen szerencse műve, a Gáz utcában ebben a szezonban iszonyúan nehéz a vendégek dolga. Saját dinamikus, keményen védekezős, rohanós és atletikus játékát a jól ismert gyűrűk között és palánkok alatt még hatékonyabban tudja játszani az edzések százain ebben a környezetben gyakorló, a csarnok minden négyzetcentijét alaposan ismerő Alba. És a közönség várható fergeteges buzdítását még nem is említettük, biztos, hogy a rájátszásban a szurkolók is feljebb hangolnak. Szóval, lehet nyugodt a Falco, önmagában az nem sokat ér. (Arról nem is beszélve, hogy ha esélyt érez egy csapat, azért hamar oda lehet az a nagy nyugalom. Ha meg nem - akkor hiábavaló...)

 

2. Hihetetlenül rutinos csapat Bencze Tamásé.

 

Ez is igaz, ahol mindegyik légiós lehúzott már legalább egy szezont a magyar bajnokságban, ahol a magyar magot már évtizednél régebben a Kálmán- Pankár duó jelenti, ott aztán nem panaszkodhatnak tapasztalatlanságra. De a rutin korral is jár, és a fantasztikus fizikummal rohanó Albacomp ellen hosszabb sorozatban nehéz lesz felvenni a versenyt. Mert nálunk ellenben remek fiatalok tudják diktálni a tempót - miközben egy Simon-Jones tengely mentén szerveződő csapatnak a rutinra sem lehet panasza... Az amerikaiakat hagyományosan feldobja a playoff-hangulat, a magyarok meg bőven szokva vannak hozzá, így nem számít, kinek hányadik rájátszása kezdődik. Arról nem is beszélve, hogy a rutinos Falco kispadjáról vélhetően kevesebb segítség érkezhet a nagy öregeknek, mint a fehérváriról Simiéknek.

 

3. Nagyon jó játékosok vannak Szombathelyen.

 

Igen. És nálunk? Kalapot le az elnyűhetetlen Kálmán László vagy Pankár Tibor, a "beugróként" pontrekorder Doyne vagy az elegánsan harcos Gosa előtt - de ha egy csapatban, mint nálunk, a kezdő ötös minden tagja tíz fölött átlagol, ha nálunk van a legjobb magyar pontdobó Hanga Ádi, a lepattanó lista dobogósa, J.J.,  vagy a mezőny (éppenséggel Kálmán melletti másik) gólpasszkirálya Simi, akkor az egyéni képességek dolgában sem kell odaadnunk a meccset. És hol esett még szó az amerikai trió msik klét tagjáról, a minden hangszeren játszó Tony Crockerről vagy a roppant ambíciózus Damian Hollisról? A bizonyítani képes ifjú titánokat vizsgálva is magunk felé hajlik a kezünk, a Falcónak nincs Hangája és Kellere - márpedig sokat citált tétel, hogy jó magyarok nélkül ma nehéz hosszabb távon sikeres csapatot építeni.

 

4. Fiatal, ambíciózus és jó sorozatot építő mestere van a Falcónak.

 

Amióta Bencze Tamás átvette, szárnyalni kezdett a csapatuk, ez dícséri a korábbi sokszoros válogatott játékos munkáját. Talán lehetünk annyira szkeptikusak, hogy a korábbi sikertelenségben az előző mesterrel, Laziccsal szembeni "ellenálás" is benne volt, de ez nem von le Bencze érdemeiből. Mégis, ha érv lehet az új edző jó szériája - hát akkor mit mondjunk Braniszlav Dzunicsról, aki nyáron lett az Alba mestere, és a bajnokságban mindössze négy vereséget szenvedett el egész idényben? Remekül formálta saját filozófiája szerint a csapatot, folyamatosan alakítja, finomítja, miközben jól felismerhető arca, stílusa lett a gárdának. A kupadöntőt elértük, az alapszakaszban azonos eredménnyel végeztünk a legnagyobb favorit Szolnokkal - ezek után kijelenthető, nem aggódunk, a mester most is kézben fogja tartani a csapatot. És mellesleg nem is sokkal idősebb Benczénél.