Zalaegerszegen tavaly ilyankor az élet napos oldalán jártak a kosárbarátok. A ZTE megnyerte a kupát, s miután szinte legyőzhetetlen volt a bajnokságban is, már sejthető volt, hogy alapszakasz győztes lesz, egyben a sorozat favoritja. Nem is cáfolt rá a várakozásokra Völgyi Péter csapata - més kérdés, hogy ma már látjuk, mi volt az ára a sikereknek. Így  vagy úgy, még mindig a zalaiak a bajnoki cím védői, így maximális tisztelettel, egyben odafigyeléssel kell felvenni velük a harcot.

 

Már csak azért is, mert bebizonyosodott néhányszor, főleg a megfelelő koncentrálás a győzelem kulcsa, legyen szó kötelezőnek gondoltról vagy rangadón elértről. A szolnoki négyes döntőben is láttunk rá példát, hogy egy lazább kezdés megbosszulhatja magát, s bár van olyan erős csapat most az Alba, hogy felálljon hátrányban, a sorozatmeccsek idején felesleges erőforgácsolás elkerülhető hibák miatt duplán hajtani. Legyen inkább kézben a meccs, pláne, ha a papírforma alapján ez várható is.

 

Ne kerteljünk: most is várható. Igaz, a Zetében még mindig ott van a biztos kezű Kámán, az ígéretes center, Tóth Ádám vagy a remek csapatember és jó védő Gáspár, akik a bajnoki címből is alaposan kivették a részüket - de azért a távozó légiósok, valamint Vojvoda hiányában a kék-fehérek még szezonbéli önmagukhoz képest is gyengébbek, nemhogy a bajnoki állományukhoz viszonyítva. Ezt a létszám- és minőségbeli visszaesést igazi harcossággal, nagy szívvel és taktikus játékkal próbálták kompenzálni előző meccseiken, a Kecsemét ellen mintegy három negyeden, a Falco otthonában csaknem egész meccsen át sikerült - ez figyelmeztető az Albacompnak is! Bár a vége zalai szempontból mindkétszer vereség lett, mentálisan feltétlenül alkalmasnak tűnik a címvédő a nyolcba kerüléshez vélhetően szükséges egyetlen győzelem megszerzésére.

 

Ha lehet, ne mi legyünk az áldozat... Mezőnyposztokon minőségi fölénye van a Dzunics-csapatnak, feltéve, hogy a kulcsemberek hozzák a jó formájukat. Simonnak, Hangának, Crockernek meg kell nyernie csatáját a saját posztján az ellenféllel szemben, a palánk alatti brusztolásban pedig Joneséknak fizikailag állni kell a versenyt a két fiatal Tóthtal. Amennyiben a padról érkezők frissességet, és mellette pontokat is hoznak, érvényesülhet az ezúttal tényleg bővebb keretünk. A szezon ezen részében a szép játék már nem lehet elvárás, itt nyerni kell, hiszen mi is határozott célért küzdünk, ugyanakkor az idei Albában, ha jól megy a játék, benne van a látvány is mindig, mindenhol.

 

A zalai kirándulás az alapszakasz végső hajrájának nyitánya, nagyon hamar eldől, melyik pozícióból vághatunk neki a rájátszásnak - s bár nemcsak a fiúkon múlik, lesz-e esély a legjobbra, ami tőlünk telik, meg kell tenni érte. Az egerszegi meccsre néhány hete még mint az egyik legnehezebb rangadóra készültünk, és a magyar kosárlabdának az lenne jó, ha ez most is így lenne még - de a motiváció nem változhat az ellenfél gyengülésével. Nekünk úgy kell készülni, mint ha a bajnoki címet szerző Zetével egyenrangú csapat várna minket, mert könnyen lehet, hogy ez a lelki felkészültséget tekintve így is van. E téren sem maradhatnuk alul!