Albacomp - T.O.M. Controll Kecskeméti KSE 77-73 (20-16, 17-29, 18-14, 22-14)

 

Albacomp: Simon 6, Hanga 22/15, Crocker 13/3, Hollis 7, Jones 22. Csere: Keller 2, Bódi 3/3, Madár 2, Hendlein. Edző: Braniszlav Dzunics.

Kecskemét: Wittmann 25/9, Lakatos 2, Dénes 5/3, Orsulic 10/6, Bencze 8. Csere: Cseh 4, Csorvási 2, Csabay 5/3, Siriscevic 12/12. Edző: Sztojan Ivkovics.

 

Pontosan azt tette a Kecskemét, amire készült, de az első negyedben ez még nem okozott gondot. A hazai vezetés nem sziporkázó játékkal alakult ki, de keményen védekezett az Alba, és ha lerohanni nem is tudta ebből ellenfelét - itt már látszott, hogy jól begyakorolta a követendő taktikát az Ivkovics-csapat -, azért megtalálta a réseket a kecskeméti palánk alatt. A második negyedre azonban elfogyott a tudomány. 29 pontot kaptunk ekkor, ami ritkán történik meg hazai pályán. Természetesen jár az elismerés a Kecskemétnek az ekkor mutatott játékért, bár talán nem is a támadásokért, hiszen Wittmann majdnem egyedül vitte hátán a csapatot, rajta kívül a gyilkos triplákkal operáló Siriscevic volt még veszélyes. Igazából a játék tökéletes kontroll alatt tartása volt a vendégek érdeme. Ahogy eltervezték, lassították a tempót, hosszan támadtak és a kőkemény faultoktól sem visszariadva állították meg Crockeréket.

 

Így aztán olyan mederbe terelődtek az események, amilyenbe mi nem szívesen lépünk, de fel kell készülni rá, hogy lesz, aki sikerrel próbálkozik ilyen irányba vinni ellenünk a meccset. Hiszen minden edző azt hangsúlyozza, az atletikus Albacomp ellen a gyors támadásokat kell megakadályozni, ez most a Kecskemétnek sikerült, nyolcpontos félidei előny lett a jutalma. Hozzá kell tenni, jobb büntetőzéssel lehetett volna kisebb Jonesék hátránya - speciel centerünket ezúttal nem érhette kritika ezen a téren.

 

Fordulás után egyéb téren sem, hiszen harci szelleme, az általa leszedett 16 lepattanó, az ezekből többször visszatett labdák, kosarak nélkül nem sikerült volna fordítani. J.J. 22, 16-os, vastag dupladuplával lett nyerőember - a másik pedig a triplákat hidegvérrel szóró Hanga Ádám volt. A szurkolók is érezték, mikor kezd ismét felépülni a vár, forrt a katlan, rangadóhangulatban, egyre fáradtabban, de nem kizökkenve próbálta tartani előnyét a Kecskemét. Ivkovics rengeteget cserélt, s bár ehhez nincs elég minőségi játékosa, megérte pihentetni a jobbakat. Még az utolsó negyedben is elmentek tízzel, de ekkor már a kollégájával ellentétben keveset cserélő Dzunics mester játékosai olyan harci tűzzel mentek előre, ami bőven kompenzálta a játék számos fogyatékosságát. Kikaparta magának a sikert a padlóról felálló Albacomp, amellyel szemben a negyedik negyedre erejével elkészülő Wittmann már nem volt elég. Öt perccel a vége előtt visszavettük a vezetést, Hanga ötödik hármasánál robbant a csarnok, és innen már nem volt visszaút Déneséknek. Bár a végjátékban két támadást is indokolatlanul sietettetett és elrontott az Alba, a védekezés helyrehozta ezeket a hibákat, és a parázs meccs hazai ünnepléssel zárult.

 

Nagy becsben tartja a szurkoló az ilyen megharcolt sikert, talán még nagyobban is, mint a könnyed, látványos diadalokat, a csapatszellemnek pedig, ahogy azt Ádám is megfogalmazta, kifejezetten jót tesz. Ami nem azt jelenti, hogy most már mindig ilyen izgalmakra vágyunk - de illusztrációnak jó volt ez a meccs: nemcsak játszani, harcolni is nagyon tud az idei Albacomp.