Először is persze a továbbjutás, mert ugyan a fagyi ritkán nyal vissza, de még nem nyeltük le teljesen: a második meccset is le kell játszani, és meg kell őrizni a 25 pontból minimum 24-et. Ez, a Pécs elleni eddigi mérkőzések, két bajnoki és egy kupacsata alapján túlzással sem nevezhető lehetetlen küldetésnek, hisz átlagban 26 pont van a  két csapat között, ide - azért persze oda kell figyelni. Ha másra nem, hát arra, hogy lehetőleg most is nyerjünk. Ez jó üzenet volna mindenkinek, hogy továbbra sem lazít az Alba, és egyre magabiztosabban veszi az akadályokat.
 

 

Magunk miatt még fontosabb volna az újabb siker, hiszen tovább építené az önbizalmat, aminek nem az ilyen meccseken, hanem a rangadókon, a nehéz pillanatokban, és főleg a playoffban lesz jelentősége. Kiélezett szituációban az nyer, aki jobban hisz magában - és mivel lehetne ezt a hitet táplálni, ha nem újabb és újabb győzelmekkel? Aggódjanak csak az ellenfelek, mikor fogy már ki a szél a vitorlánkból.

 

És persze van merőben szakmai jelentősége is a visszavágónak, egyszerűen azért, mert minden meccs többet ér egy edzésnél. A csapat tovább épül, a játék csiszolódik, az egyének még jobban belesimulnak a közegbe, hogy aztán fényesebben ragyoghassanak ki. Ráadásul továbbra is napirenden van Hendlein Roli beépítése, aki így, hogy már a feldobás pillanatában sok pont van a két fél között, szinte biztosan kockázat nélkül pályára küldhető - alakuljon csak az ő játékkapcsolata is a társakkal. Ráahangolódásnak a bajnoki folytatásra pedig végképp tökéletes egy kupameccs, hisz laza, könnyed, látványos hétvégi bohóckodás után kell felvenni a ritmust, egy vélhetően nehéz kaposvári látogatás előtt.

 

Tovább, tovább - ez tehát minden értelemben a kupavisszavágón a jelszó!