Mint annyiszor a "kötelező győzelemnek" tartott meccsek előtt, ismét értekezhetnénk arról, mennyire fontos, hogy kellő koncentrálással, motiváltan és az első pillanattól odafigyelve játsszon a csapat. Mindez valóban lényeges, mégis, ezúttal hadd legyünk a fiúk fogadatlan prókátora: ez a csapat megérdemli, hogy ne csak a rangadókon teljen meg a Gáz utcai csarnok nézőtere! Az Albacompot - szeretjük ezt hirdetni - mindig az attraktív, támadó kosárlabda jellemezte, de ritkán jött össze erre ennyire alkalmas állomány. Itt nemcsak nagy különbségnél, szerényebb ellenfelekkel szemben látunk parádés megoldásokat, hiszen akár a Paks, akár a Szolnok elleni szuperrangadókon is olykor a legtermészetesebb módon vezettek elő a fiúk valami extrát, egyszerűen azért, mert képesek rá. Márpedig amíg a látvány ennyire kísérője lesz a játékuknak, mindig jó szívvel invitáljuk a szurkolókat a csarnokba: nézzék, érdemes!

 

Magától értetődik, hogy a legszebb kosaraknak is növeli az értékét, ha valódi tétmeccsen születnek, ezért aztán a bajnokik remek hangulatban zajlanak mostanában mifelénk. Ha hazai parádés sorozatát folytatja  a csapat, a Pécs ellen is kialakulhat kosárünnep - persze ehhez jó ellenfél is kell. Bár a baranyaiak a nyolcba kerülésért küzdenek, több jel arra utal, képesek lehetnek megcibálni az oroszlán bajszát, sőt, a kupában éppenséggel el is ejtették már a nagyvadat a Körmend kiverésével. Ennek következtében most háromszor találkozunk velük másfél hét alatt, vagyis kitapasztalhatjuk, valójában mennyire masszív gárdáról van szó. Ha azt vesszük figyelembe, hogy kulcsposztokon jó légiósaik vannak, nem lehet kérdéses a stabilitásuk - igaz, árnyalja a képet, hogy a center Egemonye nem egészséges, kórházi kezelés után ellenünk sem valószínű a játéka - de az előző forduló idején többen is betegek voltak, emiatt el is halasztották aktuális meccsüket. Mindenesetre ha egészséges, a pontlistán negyedik El-Amin, vagy az irányító Glavinic fontos láncszeme, meghatározó embere a csapatnak. Rájuk mindenképpen figyelni kell, miként a triplákat ihletett napjain bőkezűen szóró Deákra, Hosszúra is.

 

Tegyük hozzá, említettek majdnem mind pályán voltak ősszel, amikor az Albacomp egészen könnyedén, 100-68-ra nyert Pécsen... A szegedi meccsig ez volt a legsimább idegenbeli sikerünk, amelynek során rendkívüli módon heten (!) értek el kétszámjegyű pontot a csapatból. Mégsem szabad abból a meccsből kiindulni, mert egy morális válságban lévő Pécs vergődött akkor a pályán, amely azóta átesett a várt edzőváltáson - és egy, az Albát igencsak jól ismerő trénert kapott Szrecsko Szekulovics személyében. Tavalyi edzőnk örömmel tér most vissza Fehérvárra, hogy a régi ismerősökkel találkozzon, s persze nyilván azzal a céllal, hogy kicsit kellemetlenkedjen is excsapatának.

 

Ezért is lehet jó a meccs, s még mindazért, amiért az Alba-meccsek mostanában jók szoktak lenni. Ha a szokott fegyelemmel védekeznek, s ebből építkezve saját stílusukban, lendületükkel, dinamizmusukkal támadnak Crockerék, ismét meglesz az eredménye - és meglesz a látvány is. Ha a Pécs felnő a feladathoz és kitalálja mindennek az ellenszerét, akkor pedig az izgalmak miatt is jó lehet a találkozó. Legyen bár ez, avagy a könnyed győzelem a szempont, mindnekinek megéri eljönni és megnézni, mert sajnos nem sűrűn látjuk itthon a csapatot. A bajnoki alapszakaszban még háromszor - igaz, jövő szerdán a kupában is, szintén a Pécs ellen.
 

Még egy ok, amiért nyomatékosítani kell a vendégekben, hogy a vár erős, sőt, bevehetetlen!