Mindig lehet jobban és még jobban játszani, de ha egy csapat kilenc, zsinórban aratott győzelemmel átveszi a vezetést a bajnokságban, még akkor sem lehet elégedetlen, ha a sorozat nem folytatódik a végtelenségig. A nyíregyházi vereség után ismét második az Albacomp, és mivel az alapszakasz első fele lement, érdemes átgondolni, mi kell ahhoz, hogy a második fele is hasonlóra sikerüljön. Mert az nyilván jó helyezést biztosítana a rájátszás előtt.

 

- Nincs okunk elégdetlenségre - mondja szokásos megfontolt, higgadt stílusában Braniszlav Dzunics vezetőedző. - Ha a táblázatra nézünk, látjuk, hogy olyan pozícióban vagyunk, ami a kitűzött célnak megfelel. Mindenképpen szeretnénk az első négy között végezni a playoff előtt, hiszen az pályelőnyt jelentene a rájátszás első körében. Közben persze lehetnek merészebb álmaink is, de látni kell a hiányosságokat is.

 

- Azért maradjunk először annál, amivel elégedett lehetsz.

 

- A játékunk dinamikus, gyors, sokszor látványos, ezt szereti a közönség. Igaz, a látványba olykor bele is lehet halni, mint tudjuk... A kilenc, zsinórban elért győzelem önbizalmat adott, ami remélhetőleg a későbbi nehézségeken is többször átsegíti majd a csapatot. Voltak jó meccseink, folyamatosan alakul a játék, és, ahogy már mondtam, jó helyen állunk.

 

- Mindig a legjobb négyről beszélünk, de hát nemrég még elsők voltunk. Lehet ennek realitása? Mi a hivatalos cél?

 

- Jó lenne persze minél előrébb végezni, de a négyben mindenképpen benn kellene lenni, igaz, az sem jelent automatikus továbbjutást a rájátszásban. Fontos, hogy mindig csak a következő meccsre gondoljunk, sose messzebbre tervezzünk. Az látszik, hogy talán öt csapat fog versenyezni az első négy helyért, de akik mögöttük jönnek, azok is legyőzhetik bármelyik éllovast. Nem nagyon lesz olyan meccsünk mostanában, ami ne lenne roppant fontos. A januári rangadók meghatározóak, de nem látom sokkal könnyebbnek a februárt sem, már csak ezért sincs értelme előre szaladni.

 

- Rendben, de azért essék szó a hiányosságokról is. Miben kell javulni?

 

- A vesztes meccseinken az zavart, hogy nem tudtuk megtalálni azt a játékot, azokat a megoldásokat, amivel nyerhettünk volna. Most főleg a legutóbbi, nyíregyházi vereségre gondolok, amikor a második félidőben egyszerűen tehetetlenek voltunk egy zóna ellen. És a tanácstalanság egyénisekedést szül, rengeteg rossz megoldással. Megvannak a keretben azok a  játékosok, akik ilyenkor segíteni tudnak, más, győztes meccseken volt is rá példa, most mindenki ötlettelen volt. De a védekezéssel sem lehettem elégedett, már a megelőző mérkőzéseken sem. Csak a Salgótarján vagy a Debrecen ellen belefért, alighanem így voltak ezzel a játékosok is, ami nem jó hozzáállás. A legfontosabb, hogy a motiváltság rendben legyen minden találkozó előtt, nyerni akarjunk, ott és akkor, a soron következő meccsen.

 

- Eddig nem értékelted egyénileg a játékosaid, most sem teszed?

 

- Ugyanazt mondom, amit a múltkor, mikor erről beszéltünk: még mindig annyi minden lehet. Sok van hátra. Bárki előtt ott a lehetőség, hogy nyerő ember legyen. Nem szeretném értékelni fél szezon után senkinek a teljesítményét nyilvánosan, a lényeg, hogy bízom a játékosokban. Talán egyetlen megjegyzés mégis: a fiataloktól többet várok, eddig kevésszer bizonyították, hogy nyugodt szívvel játszathatom őket. Minden alkalmat meg kell ragadniuk, edzésen is.

 

- Komolyabb pihenő nélkül vágtunk bele a második félévbe, jön a Sopron, amely ősszel legyőzte az Albacompot. Nehéz meccs lesz?

 

- Mindegyik nehéz, de abban biztos vagyok, hogy ez teljesen más lesz, mint a soproni találkozónk. Jó meccs lesz, ők is erősek, vannak jó magyar játékosaik, légiós poszton Brooks sérülése után váltottak, de nem gyengültek. Amikor ősszel játszottunk, még nagyon az út elején jártunk, nem állt össze a csapatunk. Most jobbak vagyunk, mit akkor, itthon nyerni kell, de ez is olyan feladat, amiről beszéltem: motiváltan, győzni akarással oldható meg. A Sopron sem tett még le a nyolcba jutásról, ugyanakkor felszabadultan játszhat Fehérváron. Itt a feladat, a következő, most ezt kell megoldani.