Volt némi zűrzavar és üzengetés (nem fehérvári részről) a vasárnapi rangadó bíróküldése kapcsán, de az indulatok remélhetőleg csillapodtak. Miként azt is reméljük, a pályán dől el a rangadó, amely hozhat nagy meccset, hiszen két jó formában lévő csapat találkozik. A hazaiak eddig csupán a Pakstól kaptak ki, az a kecskeméti meccs egy héttel volt a Szolnok bravúros idegenbeli legyőzése után. Ebből talán hullámzónak tűnne Wittmannék szereplése, csakhogy azóta veretlenek.

 

Miként az utóbbi négy fordulóban az Albacomp is. Ha a játék helyneként akadozott is, több volt a biztató periódus. Egyértelmű, hogy a Braniszlav Dzunics által megkomponált védekezés az alapja a győzelmeknek, amelyek akkor voltak magabiztosak, amikor beindult támadásban is a gárda. Mivel védekezni a Kecskemét is tud, sok múlhat a dobóformán, az egyéni teljesítményeken. Crocker és Hollis személyében van két, már több jó megmozdulással tehetségét igazoló, de egyelőre nem kiegyensúlyozott légiósunk, tőlük várjuk a pluszt, amivel a szintén masszív állományú Kecskemét fölé kerekedhetünk. Meg persze Jonestól, hiszen palánk alatt muszáj lenne csatát nyernünk.

 

Simon Balázs, Hanga Ádám játékában eddig nem kellett csalódnunk, s bár rájuk nyilván külön készíti csapatát Ivkovics, megint nyerő emberek lehetnek, különösen fontos lenne, hogy a dobásteljesítmény ne a szezon első részének idegenbeli mutatóit idézze. A Kecskemét előszeretettel próbálkozik kintről, ezt védeni és a lepattanókat begyűjteni kulcskérdés lesz.

 

Közvetlen riválissal játszik az Albacomp, az ilyen meccsek nem csak a presztízs miatt fontosak.  Sokszor nyertünk mostanában a Kecskemét ellen (az előző idényben is oda-vissza), de ez nem garancia az újabb sikerre, hiszen azóta masszavíbb lett a Wittmann mellett LeGrange mezőnyjátékára, Dénes tripláira, Sirisevics, Orsulics pontjaira, a palánk alatt Csorvási és Bencze játékára építő ellenfél. De az Albacomp sem gyengült az előző idényhez képest, és szurkolói támogatásával meg tudja ismételni a korábbi győzelmeket.