Szinte mindegy, milyen helyzetben van a két rivális éppen a táblázaton, nehéz elképzelni, hogy ne felfokozott várakozással tekintsenek a szurkolók a találkozójuk elébe. Az sem számít, hogy előzőleg mi volt az eredmény kettejük között, minden meccs más és mindegyiken bármi megtörténhet. Az utóbbi időben a hazai pálya bevehetetlenségéhez mindkét fél ragaszkodott, hiszen a rájátszásban 3-2-vel jutott tovább a Szolnok, de az alapszakaszt nézve is 2007-ig kell visszamennünk, hogy a legutóbbi vendéggyőzelmet megtaláljuk. Akkor nyertünk utoljára a Tiszaligetben, 74-66-ra, Brigitha, Lowe és Bencze sok pontjával. Elég régen volt... Igaz, tavaly novemberben igazán kevésen múlt, hogy ismét sikerüljön, hiszen egyetlen ponttal, 81-80-ra nyert csak az Olaj a Banks, Lee (16-16 pont) és Radovics eredményességére építő Albacomp ellen.

 

Érdekesség, hogy az előző szezonban a már akkor is favoritnak számító szolnokiak háromszor is ezzel a minimális különbséggel verték csak otthon ellenfelüket, de volt kétpontos és ötpontos győzelmük is saját csarnokukban, vagyis mintha nehezen viselték volna az elvárások jelentette terhet (persze lehet, hogy nem voltak jogosak az elvárások). Ez ma már nem lenne érdekes, csakhogy pár napja éppenséggel kikapott hazai pályán az idén végképp toronymagas esélyesnek gondolt Pór-csapat (a Kecskemét nyert ellene végig vezetve) - vagyis egy dolog nem változott: gördülékenynek (még) nem nevezhető a szolnoki játék.

 

Ez minket persze csak abban az esetben érinthet jól, ha a mi játékunk ellenben nagyon is összeszedett lesz. A nehézségei ellenére bivalyerős a Szolnok kerete, nem lenne meglepő, ha először a bajnokságban Báder Márton is játszana náluk, növelve a rutint, a ponterőt és a variálhatóságot is a keretükben. Minderre persze fel van készülve Braniszlav Dzunics csapata, amelynek nyilvánvalóan a Falco elleni dobószázalékból kiindulva lehet csak esélye Szolnokon. Most aztán végképp igaz lesz, hogy élni kell a helyzetekkel, miközben a védekezés nem lehet a mester által elvártnál rosszabb.

 

"Úgy megyünk Szolnokra, hogy győzni szeretnénk" - mondta a fehérvári vezetőedző. "Természetesen mi is tudjuk, hogy az ellenfél sokak szerint a bajnokság legnagyobb esélyese, de ez nem befolyásolhatja a mi elképzelésünket, nem adhatjuk meg magunkat előre."

Dzunics tudja, mi a remélt siker kulcsa. A taktika részletezésébe ne menjünk bele, csak annyira: van olyan részfeladat, amit ha sikeresen old meg a csapat, a mester szerint biztosan megnyeri a meccset.

 

Ami a szurkolói elvárásokat illeti: a presztízs és a tradíció miatt Fehérváron sem úgy tekintenek erre a meccsre, mint egyre a sok közül, a legfontosabb elvárás ennek megfelelően a bátor játék. Ünnep lesz szombaton, ötvennégy évvel ezelőtti bátor emberekre emlékezünk - legyen ehhez méltó a fehárvári kosarasok teljesítménye!