A valaha Magyarországon játszott legjobb kezű bedobók egyike (talán csak Viktor Kuzmin, és - legyünk kicsit elfogultak - a mi Robi Shannonunk volt ilyen "gyilkos" jó napjain) nem meglepő módon ma is gond és csont nélkül hajigálta a gyűrűbe a labdákat, szépen egymás után... Igazán nem gonoszkodásból, és ne is feszegessük, hogy éppen kivel volt párban, de simán túldobta aktív játékosát. Persze ez csak rövid gyakorlat volt, az ember érzése mégis az, hogy ha csak dobásból állna a kosárlabda, Báne még vígan kulcsembre lehetne akármelyik csapatban.

 

- Nemcsak dobásban! - mondja felvetésünkre, nevetve. - Mondjuk úgy háromszor három percre még beszállhatnék meccsen is. Egyébként is hiányzik a játék, a meccsek izgalma, a kommunikáció a pályán, de most majd itt Fehérváron egy öregfiúk csapatban újra játszani fogok - árulja el. Mi meg sajnáljuk, hogy amikor kellő komolysággal felvetjük, végül is már nem számítana légiósnak, mi lenne, ha tényleg edzésbe állna, csak szomorúan legyint:
 

- Negyvenhat éves vagyok...

 

Tényleg gyorsan repül az idő... Így aztán a már edzőként is bizonyított mesterrel gyorsan témát váltva a következő ellenfélről beszéltünk néhány szót. A Sopron hétfőn szoros meccsen kikapott Kecskeméten, most nyilván bizonyítási vágytól hajtva, ráadásul hazai pályán várja az Albacompot.

 

- Jó a kezdő ötösük, de nem becsülhetjük le a cseréiket sem. Rutinos játékosaik vannak  a padon is, Pojbics és Keresztes is olyan kosaras, akikre odafigyelve féken tudjuk tartani őket, de ha nem vigyázunk, sok kellemetlenséget okozhatnak - adott rövid előrejelzést a fehérvári mester. A hosszabb elemzés még hátra van, a csapat megkezdte a felkészülést a soproni meccsre.