- Hogy van a lábad?

 

- Köszönöm, már rendben. Múlt szombaton rúgást kaptam a vádlimra, érzékeny volt, fájt, de szerencsére nincs szó komoly problémáról.

 

- Akkor végezheted a rendes edzéspenzumot. Hogy tetszik?

 

- Hú. Sok. Tényleg sokat edzünk, talán túl sokat is kicsit, így érezzük, de hát ez kell a tökéletes állapothoz. Már lassan egy szintre kerülünk mindannyian, különböző állapotban kezdtük, de mindenki rengeteget melózik.

 

- Te a válogatottnál végigjátszottad a nyarat, vagyis -  gondolom - jó erőben voltál, amikor kezdődött a csapat felkészülése.

 

- Jó erőben, igen, de azért amikor kimentünk a háromágúhoz és tízszer fel kellett szaladni a lépcsőkön, ezt nem így éreztem. Másféle jó állapot az, amit meccsekkel szerez az ember, ettől még nekem is végig kellett csinálnom az alapozást. Úgy érzem, a csapat erőnlétére nem lesz panasz.

 

- Na és milyen lesz az új Albacomp?

 

- Láthatja mindenki, alakulunk... Jó lesz. Szerintem a mindenki által jogosan kiemelkedőnek gondolt Szolnokkal is felvesszük a versenyt, a Falcót, Körmendet, Sopront érzem még erősnek, de biztosan ott lesz a helyünk  az elején.

 

- Kihagytad a tegnapi ellenfelet, a Paksot.

 

- Szerintem ők most nem annyira erősek, de persze tudjuk, sérülések meg a légióscserék úgyis felborítjhatják az eredeti erőviszonyokat.

 

- Jó, térjünk vissza az Albához. Hogy tetszenek az új légiósok?

 

- Hasznos, jó játékosok. Crocker és Hollis (hivatalosan a héten dől el a szerződtetése - a szerk.) nem fognak negyven pontokat szórni egy meccsen, de képzett kosarasok, nagyon jó szelleműek, tudnak védekezni, csapatemberek. És azért be is fogják dobni a helyzeteiket, láthattuk már mindkettőtől. Jones igazi magának való figura, de ő is a csapat érdekeit tartja szem előtt, nagyon szimpatikus volt, hogy elmondta, ezúttal nem fog huszonötös átlagot csinálni, mert itt nem az kell.

 

- Velük alkotjátok az alapot, a mindig visszatérő kérdés, hogy a fiatalokkal mi lesz.

 

- Én is az vagyok, és bekerültem... Meg kell ragadni a lehetőséget, biztos, hogy pályára fognak kerülni. Keller Ákosnak olyan szezonja lehet, amilyennel rám is felfigyeltek, de a többiek is kell, hogy éljenek az esélyeikkel.

 

- Te pedig már alapember lettél, sőt az a kosaras, ami a legtöbb csapatnál egy légiós: akitől a meccsek eldöntését, sok pontot, mellesleg pedig látványt várnak. Elbírod?

 

- Szerintem el. Nagy megtiszteltetés persze, hogy mára ilyen fontos vagyok az Albacompban, de hát végül is ezt kivívtam magamnak. A jól sikerült válogatott szereplés után többet várnak tőle, persze azt látni kell, itt más lesz a szerepem és a csapat esélyei is mások. Főleg kettes poszton fogok játszani, hiszen Simi irányít, adott esetben negyven percig.

 

- Nekem úgy tűnik, most nem lesznek ilyen meccsek, ő is pihenhet és te is karmester vagy.

 

- De azért amikor ő van a pályán, az más. Akkor mindenki összeszedi magát, kézben van a csapat, úgy látom, ha nem Simi irányít, kicsit lazább az egész. Én se félek a feladattól, és le is cseszem adott esetben a légiós társat is, ha nincs rendben valami, de az ő tekintélye azért nagyobb, ez természetes.

 

- Említetted a válogatotttat, ahol az egyébként is jó előző szezonod után még inkább megismertek, nyilván a játékosügynökök is. Megy a duruzsolás?

 

- Vannak lehetőségek, de most nem gondolkozom ezen. Ezt a szezont mindenképpen az Albacompban tervezem végig csinálni, remélem, úgy sikerül, hogy utána lesznek esélyeim tovább lépni, külföldön is játszani.

 

- És milyen helyezésben gondolkodsz?

 

- Hát elsőben, mi másban? Na jó, persze a hivatalos a legjobb négy, ez mindenképpen a minimum. De szerintem senki nincs a csapat körül, aki ne szeretne döntőt játszani, nemrég mondta éppen Simi, hogy annyi idős volt, mint most én, amikor először bajnok lett. Ez a célom, ha tényleg ki tudok menni külföldre, milyen szép lenne így búcsúzni. A keret erős, a mester jó munkát végez, ha még Hendlein Roli is felépül, szerintem nincs az a Szolnok vagy bárki, akitől félnünk kellene.