Iráni csapattal még sosem játszott az Albacomp, most az ázsiai ország bajnokságában meghatározó ellenféllel szemben tartotta a premiert. Sikereset, főleg az első félidőnek köszönhetően.
Iráni csapattal még sosem játszott az Albacomp, most az ázsiai ország bajnokságában meghatározó ellenféllel szemben tartotta a premiert. Sikereset, főleg az első félidőnek köszönhetően.
Albacomp - Eszfahan 103-89 (32-20, 19-16, 27-30, 25-23)
Albacomp: Simon 15/3, Hanga 21/3, Radovic 18/6, Lee 17/3, Bonner 10 Cs: Keller 1, Antal, Bódi 10/6, Farkas 8, Madár, Fodor 3/3
Zob Ahan: Baheran 6, Davoudi 8/6, Sahakian 9/3, Garnett 22/9, Nagys 20 Cs: Akbari 13/6, Salmani 5, Ahmadian, Sabauri 4, Nasajpour 2
A vendégek kispadján szaktanácsadóként ült Saeed Armaghani, aki hosszú évek óta Magyarországon, most éppen a Vasas utánpótlásában dolgozik. Elmondta, hogy már az előző évben is segítette az iráni klubot, leginkább persze csak e-mailben küldött tanácsokkal, a megkapott felvételek alapján, de volt, hogy hazautazott a nagyobb meccsekre. Népes stábbal jött az Eszfahan, amely előző nap Pakson szenvedett 26 pontos vereséget, de úgy, hogy igazából csak az utolsó negyedben adta meg magát.
Most úgy tűnt, előbb fogja, mert az első negyedben az Albacomp legtöbb támadása kosárral zárult. Képtelenek voltak szorosan védekezni az irániak, vagy ha igen, azt rendre ütemkéséssel, faultokkal tették. Szépen gyűltek a fehérvári pontok, Bonnertől láttunk remek centermegoldásokat, a kisembereknek sem okozott gondot belépni a palánk alá. Különösen biztató volt, hogy mindenki betalált, egyenletesen osztoztak a pontokon Hangáék.
A második negyedben olykor közelebb került a vendégcsapat, ami főleg a hazai pontatlanságnak volt betudható, s ahogy Szrecsko Szekulovics a meccs után fogalmazott, talán annak is, hogy korán úgy érezték a fiúk, sima lesz a győzelem. Végül is az lett, hiszen folyamtosan tíz pont fölött volt a különbség, de a második félidő védekezésére, az ekkor kapott 53 pontra azért nem lehet büszke a társaság. Pozitívum, hogy szinte mindenki játéklehetőséghez juthatott, leglátványosabban Farkas Attila élt ezzel. Pontos középtávolik, lendületes játék, zsákolás - viszonylag rövid idő alatt remek bemutatót tartott tehetségéből.
A koncentráció időnkénti kimaradásait (nemcsak védekezésben, támadásban is) nyugodtan betudhatjuk a kissé lanyha tempónak és hangulatnak, s persze annak, hogy változatlanul kemény munka közben van a csapat. Pénteken a Kaposvár érkezik, az lesz az utolsó edzőmeccs a szezon előtt.
