Falco SZOVA KC Szombathely - Albacomp 104-98 (34-25, 25-24, 27-25, 18-24)

Albacomp: Simon 24/3, Doyne 7/3, Radovic 28/15, Bell 25/6, Morrison 10 Cs: Soós, Hanga 4, Góbi
Falco: Kálmán 19/3, Vrsaljko 9, Hudson 18/3, Ciric 23/12, Horváth 27 Cs: Lakatos, Pankár, Perincic 8/3, Vida.

Ez volt az a meccs, amelyen nem a kosárlabda dominált... Az ellenfelet, annak szurkolóit, a játékvezetőket tökéletes terror alatt tartó körülmények közepette nehéz volt a feladatra koncentrálni. Sporttörténeti kuriózumként biztonsági ember ütött meg vendégedzőt, a hazai "szurkolók" megfékezésére semmiféle szabályozás nem történt, miközben a bírók ítéletein igencsak nyomot hagytak a speciális körülmények...

Mindezzel együtt nagyot harcolt, de ismét későn hajrázott az Alba, amellyel szemben kétszer több faultot fújtak be a játékvezetők, s a meccsvégi felzárkózás a hazaiak szokásos büntetőzése miatt eredménytelen maradt. Pedig mínusz tizenötről egy duplányira zárkóztunk fel a negyedik negyedben - kár, nagyon nagy kár volt ezúttal is a korábbi rövidzárlatért.

De talán sosem volt olyan jogos ennek okát külső tényezőkben is keresni, mint most. Elmondható, egyetlen szombathelyi meccsünk sem zajlott normális, emberi körülmények között. Nézőtéren fehérváriakra vadászó, interneten őket fenyegető "légió", a hozzátartozókat köpdöső, becsmérlő ámokfutók; a pályán magának a legsportszerűtlenebb megoldásokat is megengedő ellenfél - érdekes lenne összeszámolni, ha Bell emlékezetes zalaegerszegi "magánszáma" kiállítást ért, akkor vajon hány ilyet úszott meg ebben a párharcban a Falco. A játékvezető tarkónvágása, állandó üvöltözés, ellenfél megrúgása, annak kispadjával történő épületes kommunikáció - a bajnoknál elfogadott. Hagyják. Egészen méltatlan a sporthoz, ahogy Szombathelyen elképzelik, mi fér bele a hazai pályába.
Az már nemcsak az ő kritikájuk, hogy mindez eredményes lehet.

Az Albacompban hiába voltak kiváló egyéni teljesítmények, látni kell azt is, nemcsak ebben a párharcban, hanem a szezon teljes második felében igaz: későn ébredtünk. Csak a Dombóvár elleni hazai vereség (mely előtt a visszaesést már látni lehetett...) ébresztett rá mindenkit arra, lecsúszunk a biztosnak hitt első helyről. Hogy ez miként történhetett meg a - nyugodtan mondhatjuk - kiemelkedő állománnyal az őszi-januári menetelés után, az súlyos szakmai elemzések tárgya kell, hogy legyen, az biztos, hogy az edzőváltás már nagy szakmai revelációt nem hozhatott. A végére ismét felpörgött a társaság, de a Bell sérülése miatt kritikus helyzetben lejátszott első playoff-meccs elvesztése végzetesnek bizonyult. Az utóbbi évek legtöbbet ígérő, nemzetközi sorozatot is megnyerő Albacompja nem jutott be a bajnokságban a legjobb négybe.

Hosszú távon ez fájdalmasabb lesz, mint a Szombathelyen látottak, de azok nemcsak a mi reményeink miatt fájnak: az egész sportág kapott pofont az egyik állítólagos "fellegvárban".