Úgy indult, sima beharangozó lesz ez is, egy kosárlabda-rangadóról, egy fehérvári csapat újabb kihívásáról, a meccsről, amiről a szerdai nap, 2009. március 25. szól nekünk. De ez a nap már örökké másról fog szólni: a Székesfehérvár sportját ért talán legnagyobb veszteségről az elmúlt évtizedben, egy érthetetlen, felfoghatatlan és feldolgozhatatlan halálról - Ocskay Gábor haláláról. És miközben gombóccal a torkunkban vagy zokogva búcsúzunk tőle - mégis játszani kell, mert a legmorbidabb, legborzasztóbb ám örök igazság szerint: az élet megy tovább. Székesfehérvár minden sportolója ma érte is megy fel a pályára, az emlékéért edz, küzd, dolgozik, játszik, előtte tisztelegve akar nyerni. A kosarasok is, akiket számtalanszor buzdított a csarnokban, s akik gyakori vendégek voltak a jégpályán. Elment egy családtag - és ma este, Pakson, Fehérvár kosarasai borzalmasan nehéz feladattal szembesülnek: bizonyítaniuk kell, hogy ebben a helyzetben is úgy tudnak harcolni, küzdeni, ahogy ő tudott, akit a szíve vitt el.

Tegnap este persze még semmit sem sejtettünk, senki nem sejtett semmit. Az edzés jó hangulatban telt, a feladatokat kiosztották, a játékosok a nehéz meccshez méltó felspanolt állapotban végezték a gyakorlatokat. Az edzői team kielemezte a Paks utóbbi meccseit - készültünk a rangadóra.
"Williams igazi kulcsember az ASÉ-ban, legutóbb nagyon megérezték, hogy korán kizárták őt a játékvezetők Dombóváron. De Gosa is veszélyes, és talán az sem túlzás, hogy Gulyás sérülése óta kiegyensúlyozottabb, mert kevésbé statikus a játékuk. Otthon nagyon nehéz megverni a Paksot, de meg kell próbálnunk, hiszen teljes a létszám, senki sem sérült, s ha már a korábbi idegenbeli meccseken, ahol terveztük, nem jött össze a győzelem, most a bravúrral érhetjük el azt, amit ebben az a alpszakasz végi sorozatban szeretnénk. Zalaegerszegen és legutóbb a Sopron ellen már helyenként jól játszottunk, most bizonyíthatjuk, hogy végleg kiegyenesedtünk" - elemzett Peresztegi-Nagy Ákos.

Szerdán reggel aztán mindenki döbbenten szembesült a tragédiával - a fehérvári sportcsaládon belül érthető a teljes letargia. Mégis játszani kell...
"Kegyetlen dolog ez, hiszen nekünk muszáj megpróbálni most is kizárni a külvilágot" - mondta reggel a fiatal vezetőedző. "Pedig már a Cosma-ügy idején is volt légiósunk, aki utólag, egy meccs után elárulta, alig tudott a játékra koncentrálni, annyira megviselték a közelünkben történtek. Most pedig elvesztettünk egy olyan sportembert, akit mi, hozzá hasonlóan tősgyökeres fehérváriak szinte gyerekkorától ismertünk. Gábor sokszor járt kosármeccsre, hiszen testvére élvonalbeli kosaras volt, de nemcsak itt találkoztunk sokszor. Emblematikus figurája volt a város és az ország jégkorongjának, az egész magyar sportnak. Matus Gabit személyes barátság fűzte hozzá, de aligha kell bizonygatni, most mindannyian csak kóválygunk... De nincs más választás, fel kell menni a pályára, tenni a dolgunkat, megpróbálni nyerni Pakson, ezzel is adózva Ocskay Gabi emlékének."