A szurkolók kihagyták az ebéd utáni szunyókálást. a csapat azonban, úgy tűnt, nem... A borzasztó meccskezdés ismét meghatározta a későbbieket, de hatalmas szívvel küzdve még időben "visszatért a meccsbe" az Albacomp, és sokadik ellenállhatatlan hajrájával pozitív értelemben tette emlékezetessé a rangadót a Körmend ellen.

Albacomp - Polaroid Lami-Véd Körmend 102-92 (21-32, 28-20, 27-26, 26-14)

Albacomp: Simon 21/6, Hanga 10, Radovics 25/6, Bell 28/6, Morrison 8. Csere: Doyne, Góbi 2, Soós 8/3. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Körmend: Fodor M. 10/6, Rodgers 24/6, Mulligan 10/3, Bialek 12, Banks 26. Csere: Tóth 4, Ferencz 6/6. Edző: Peter Stahl.

Megosztottságról, nem megfelelő hozzáállásról, szóval valamiféle mentális válságról érkeztek a kósza hírek Körmendről, legutóbb egy nagy zakó után már a vezetőedző, Peter Stahl is keményen kritizálta a legjobb nyolcat csak üldöző csapatát. Ez, valamint a hazai környezet, s persze a kissé szokatlan kora délutáni időpont tökéletesen alkalmas volt rá, hogy elaltassa a fehérvári éberséget. Álmos, könnyed matinénak gondolták sokan a találkozót.
Kíméletlen támadójátékkal fújt ébresztőt a Körmend - az ébredés mégis sokat váratott magára.

A vendégek pont úgy elkapták a fonalat, mint két éve, amikor a playoff-párharc ötödik, utolsó meccsére érkeztek Fehérvárra. Előtte akkor is lefutottnak tűnt a meccs, tele voltak sérültekkel, anyagi gondokkal, ráadásul otthon kikaptak az Albától, sneki nem hitte volna hazai részről, hogy gond lehet... Akkor Leslie, most Banks vezérletével mégis szépen beletenyereltek a fehérvári tutiba, s az első tíz perc után csak reménykedhettünk benne, hogy nem lesz épp úgy sima zakó a vége, mint azon a meccsen. Hiába volt elvileg tisztában vele mindenki az albások közül, hogy egy élet-halál harcot folytató, ellenünk amúgy is mindig motivált Körmend lesz az ellenfél, a védekezésben látottak alapján mintha ott sem lett volna a pályán a fehérmezes csapat. A bemutatásnál kifütyült, de ezzel minden atrocitást letudó Banks zavartalanul pötyögtethette a kosarakat, de ha a friss igazolás, Rodgers lépett be a palánk alá, őt sem zavarta senki... S ahogy lenni szokott, a körmendi szurkolókkal együtt a csapat is hamar ráébredt, van itt keresnivalója, bejöttek a külső dobások is, miközben a túloldalon olykor a labda megfogása is túlzott kihívást jelentett. Nem segített az időkérés sem, a katasztrofális kezdés után ugan egy pontra felzárkóztunk, de egy 12-0-ás körmendi roham volt a válasz. 32 kapott ponttal a szolnoki melső negyedet is sikerült alulmúlni, márpedig elmondta Peresztegi-Nagy ákos, hogy azon a meccsen el is dőlt minden azzal a gyenge periódussal.

Most a hazai környezet adott reményt, hogy lehet korrigálni, és világos volt, hogy a fiúk sem törődtek bele egy esetleges vereségbe idő előtt, de túl mély gödörbe taszították magukat, görcsös igyekezettel pedig nehéz volt felzárkózni. Pláne, hogy a Körmendnek ekkor tényleg minden sikerült, az egész szezonban szenvedő Ferencz például két rádobásból két triplát vágott be, a másodikat dudaszóra, nyolc méterről, három emberrel a nyakán... Ezt a szakaszt egyszerűen túl kellett élni, de mínusz tizenhatnál úgy tűnt, legfeljebb szépíteni lehet. Simon és Radovics próbálkozott becsülettel, akárcsak Szolnokon, most is ők álltak a felzárkózás élére, de igazán közel kerülni a Körmendhez akkor sikerült, amikor végre Bell is beszállt a meccsbe. Az első félidő végén jól jött hazai szempontból Banks és Doyne szerencsétlen ütközése is, mert az addig remeklő amerikai nélkül már kevésbé volt hatékony a vendégek támadójátéka. Végre szilárdult az albás védekezés, jött pár lerohanás, kettő plusz egyes akció, és nagyszünetre sikerült egytriplányira zsugorítani a nemrég még döbbenetesen nagynak tűnő távolságot.

Ahogy az várható volt, innentől őrült üldözősdi kezdődött, melyben sokáig hiába lihegett ellenfele nyakán az Albacomp. Nézőpont kérdése, kinek van ilyenkor nehzezebb dolga: az üldözöttnek, aki óriási nyomás alatt próbálja tartani előnyét, vagy az üldözőnek, aki minden kosarára megkapja a választ és hiába erőlködik - de az biztos volt, aki tovább bírja ezt a nyomást, az nyer. Az első félidőbeli 11 eladott labdát a másodikban már csak 3 követte a hazaiaknál, vagyis a nagy tét nem bénítólag hatott és ez hosszabb távon is biztató üzenet lehet. De a játékba mindig becsúszott annyi hiba, hogy ne sikerüljön utolérni a Körmendet, amely ekkor már messze nem a korábban látott hatékonysággal támadott (az első két negyed hat tripláját utóbb csak egy követte). Rodgers az egyik, Hanga, Simon vagy Radovics a másik oldalon használta ki egy-egyező képességeit, a centereknek most kevesebb szerep jutott, bár Morrison legalább a klucsfontosságú lepattanóharcból kivette részét. Egyetlen egységnyivel sikerült közelebb kerülni a harmadik tíz perc végére, vagyis a finist is a Körmend várta előnyből.

Elképesztő hangulatban zajlott a küzdelem, a két szurkolótábor a meccs minden momentumát őrjöngve "üdvözölte", volt, amikor az öröm, máskor a számonkérés hangján - szó se róla, játékvezetőnek lenni se lehetett könnyű ebben az atmoszférában. Úgy tűnt, akár az utolsó labda is dönthet, még akkor is, amikor hangrobbanás kíséretében végre bekövetkezett, ami a második negyed közepén elképzelhetetlennek tetszett: átvette a vezetést az Albacomp! Góbi Ricsi ugyan nem sok időt tölthetett a pályán, de egyrészt stabilitást adott a védelemben, másrészt ő brusztolta ki és értékesítette a 85-84-es előnyt jelentő büntetőket. Csakhogy erre újfent hat körmendi pont érkezett válaszként, s bár láthatóan ereje végén járt a vasi csapat, fergeteges szurkolótábora segítségével úgy tűnt, mégis behúzhatja a bravúrgyőzelmet. Még szerencse, hogy szurkolásban a másik oldalon sem volt hiány, miként - nem először - a legfontosabb pillanatokban higgadt vezéregyéniségekben sem! Radovics a tőle megszokott ellenállhatatlan játékkal, Hanga a faultproblémákkal küzdő körmendieken vezetett remek betörésekkel, Bell pedig újfent gyilkos triplával vette ki a részét a meccsvégi 17-2-es fehérvári rohamból, amelyre egyszerűen nem lehetett válasza a fáradt Körmendnek. Ahogy a vendégek edzője fogalmazott, fizikálisan és mentálisan is felőrölte végül ellenfelét az Albacomp - mindennek alapja persze a megfelelő védekezés volt, avagy legalább a végén helyretette a listavezető azt, amit az elején rettenetesen eltolt.

Így meglett az újabb, tanulságokban bővelkedő nagy győzelem, egy remek ellenféllel szemben. Katartikus élmény volt a csarnokba látogatóknak: a körmendiek végre küzdeni, harcolni és jól játszani látták csapatukat, a fehérváriak pedig utólag talán még jobban is örülnek egy ilyen izgalmak árán kivívott, mint egy "unalmas" sikernek. Bár szó se róla, az utóbbi néhány meccs után már szívesen unatkoznánk is végre egyet ismét.

Peresztegi-Nagy Ákos: "Tudtuk, hogy az életéért küzd a Körmend, mégis puha, gyenge védekezéssel kezdtünk, az összeszedett hátrányt csak az első félidő utolsó öt percében sikerült csökkenteni. Innentől mindig elkövettünk valami apró hibát védekezésben vagy támadásban, ami megakadályozta, hogy korábban fordítsunk. A meccs hajrájában hatalmas szívvel és akarattal küzdve tudtunk felülkerekedni."