Ha a vendégszurkolók közül pár hangadó nem gondolja úgy, hogy mindent megtehet, s ha a játékvezető nem gondolja ezt másként, akkor csak játékról és egy sima győzelemről szólna a krónika. A lényeg persze így is ez: a bajnok sem tudta megállítani az Albacompot, a vége újabb remek diadal.

Albacomp - Falco 102-79 (32-31, 19-17, 30-15, 21-16)

Albacomp: Simon 20/9, Hanga 10, Radovic 16/6 , Bell 31/6, Morrison 17. Csere: Doyne 6, Góbi, Keller 2. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Falco: Kálmán 7/3, Hudson 12/6, Ciric 12/6, Horváth 19/6, Vrsaljko 18. Csere: Perincsics 9, Lakatos 2, Borszéki, Vida. Edző: Szrecsko Szekulovics.

Ha csak erre a rangadóra kellett volna készülni, talán nyugodtak lettek volna a fehérvári szurkolók, hiszen még a bajnok ellen is elvárható, hogy hazai pályán a maximumot nyújtva győzelmet arasson a nagy terveket szövögető listavezető. Csakhogy az elképesztően zsúfolt januári programnak még csak az elején járunk, a csapat rangadón van túl (Dombóvár), rangadót játszik (Fehérvár) és kupadöntőre készül (Temesvár). És a "vártúrának" nincs vége, hisz a következő bajnoki színhelye: Kaposvár... Így pedig nehéz elvárni, hogy minden meccsen a legnagyobb fordulatszámon pörögve, hibátlanul játszva teljesítsen a gárda...

De mi van, ha muszáj? A Falco, a bajnokcsapat ellen mégsem lehet kivárásra játszani. Bár sokat változtak a nyáron, változatlanul nagyon rutinosak a szombathelyiek, akik az aktuális bajnok mindenkori tartásával és önbizalmával felvértezve azonnal büntetnék, ha az ellenfél figyelme kihagyna. Nem hagyott hát ki az elején, összeszedetten kezdtünk, Simon és Morrison termelt és összejátszott, Bell is megvillant. A vendégek edzője, Szrecsko Szekulovics a meccs előtt arról beszélt, hogy az Albacompon van a nyomás, a vasiak nyugodtan játszhatnak. Ennek megfelelően nem estek össze a jó hazai kezdéstől, Hudson betermelt egy, majd még egy triplát, a harmadiknál már kizuhantak rá, de abból meg három büntető lett. Az amerikai villámgyors kilenc pontja jelezte, nem kiván idő előtt áldozati báránnyá szelídülni a bajnok.

A Falco triplái kulcsszerepet játszanak a taktikájában, Pakson például nagyon komoly hátrányból jött vissza ezek segítségével, nem hiába kérte Peresztegi-Nagy Ákos a fiúkat, hogy ne hagyják kintről kisérletezgetni Kálmánékat. Mégis dobott hármast Csirics és Horváth is a meccs első felében, s ezeket hasonló triplamutatóval nem tudta ellensúlyozni az Alba. Inkább Morrison palánk alatti munkájával és Simon ponterősségével. Bell sokat vállalt, de lassan melegedett bele, igaz, szabályosan ritkán tudták megállítani. Vezetett, de csak pár ponttal a házigazda, Csirics erőszakossága és Horváth ambíciózus játéka meghozta az erdményt, az első negyed vége előtt még a vezetést is átvette a Falco, szerencsére a végszó azért Fehérvár kedvenc kanadai óriásáé volt.

A húzd meg, ereszd meg a második negyedben is folytatódott, olykor szó szerint, mert nem mindig a szabályos eszközök kerültek elő. Igaz, többször büntetlenül ment a ráncigálás, de azért gyűltek a faultok is, például Hangánál. Jöhetett Doyne, aki változatlanul a visszailleszkedés nehézségeivel küzd, de most legalább nem maradt pont nélkül. És ebben az üldözőversenyben minden kosárnak jelentősége volt... Akárcsak Morrison szünetig leszedett 7 (!) támadólepattanójának, az első félidő legjobbja kétségtelenül Scott volt. A hárompontos előny izgalmas folytatást ígért.

Ami aztán elmaradt. Fordulás után védekezésben újított az Albacomp, a Falcónak esélye sem volt hármast dobni, közben a másik oldalon olyan hármas is beesett, amit Harry Potter sem tudott volna bevarázsolni. Radovics telibe lőtte a palánk felső csücskét a sarokból, a labda pedig lehetetlen ívben - éppen a gyűrűbe hullt a magasból. Szó se róla, hatalmas és látványos mázli volt - csakhogy Simon és Bell tripláját nem lehetett annak nevezni, márpedig ebben a szakaszban ezekkel az akciókkal megrogyasztotta ellenfelét az Albacomp. A tanácstalanná váló vasiakat támadásban is hibákba hajszolták a hazaiak, jöhettek az indítások, olykor már a látvány is: Hanga kígyózott át többször a védőkön, de Bellnek sem jelentett problémát megvernie a védőjét. A hátsó alakzat megszilárdítása, a dobóteljesítmény feljavulása és a lehetőségek kihasználása: ennyi volt a recept, és a győzelem "elkészült". Már a harmadik negyedben.

Kár, hogy a vendégszektorban is "elkészültek" páran. Az addig alapvetően sportszerű szurkolásnak adott igencsak disszonáns mellékzöngét, hogy néhányan köpködni kezdtek, Hartyáni játékvezető pedig (aki azért ítéleteiben ritkábban mutatott hasonló határozottságot...) ezt jogosan sérelmezte. Első figyelmeztetése nem használt, ezért a szektor kiürítését rendelte el, majd kollégáival az öltözőbe vonult. A szombathelyi szurkolók nem sok hajlandóságot mutattak a távozásra, a biztonságiak inkább áthidaló megoldásban gondolkoztak, ebből pedig hosszú kényszerszünet lett. Mintegy kétezer ember figyelte tehetetlenül, hogy néhány viselkedni képtelen, ám a csarnokból rejtélyes okból mégsem eltávolított elem miatt hosszan áll a játék. Legalább Radovics beszélgetett egy jót Szekuloviccsal, mindig jó hallani a hazai szót...

Végül csak három sorral küldték feljebb a nézőket a vendégszektorban - továbbra is nagy kérdés, miért nem lehet legalább a nyilvánvalóan randalírozókat kivezetni? De legalább a meccs folytatódhatott, s mivel szerencsére a közjáték nem zavarta meg az Albát, így valóban folytatásról beszélhettünk. Radovics a kedves szavak után tettekkel azért elkeserítette a szombathelyi trénert, akit az övéi sem tudtak felvidítani. Kálmán hét ponttal zárt, amikor neki ennyire nem megy, ritkán jön ki jól meccsből a Falco. Vrsaljko jól élt a faultproblémás centereink enyhülő szorításában, de ez már nem osztott, nem szorzott: a Doyne-Bell és a Bell-Hanga páros is bemutatott egy-egy repülőelemmel színesített, falrepesztő hatású szabadgyakorlatot, avagy a végén már a látványra is adtak a fiúk.
Az első félidő szorosabb meccset ígért, de amikor fizikálisan dominálni kezdett az Alba, nem volt válasza a Falcónak. Továbbra is veretlen hazai pályán Peresztegi-Nagy Ákos csapata, és bajnoki éllovasként képviselheti a magyar kosárlabdát a temesvári Final Fourban.

Peresztegi-Nagy Ákos: "Az első félidőben szoros volt, de utána agresszív védkezéssel felőröltük, gyors támadásokkal szétziláltuk a Falcót. Elégedett vagyok a fiúkkal, szerintem reális különbség alakult ki a meccs végére."