Az előszezon legjobb meccsét játszotta a Zalakerámia-ZTE ellen az Albacomp, de nemcsak a jóleső izgalmak miatt érdemes felidézni az Intersport-kupa keretében történteket. Már akkor is látszott, hogy jól erősített, a bajnoki mezőny első felébe várható csapat lesz a Zete, különösen a mezőnyposztra igazolt amerikaiaknak köszönhetően. Ellenük keményen meg kell dolgozni a sikerért, nem feledve annak a meccsnek a fő tanulságát: csapatként kell játszani támadásban.

Hinnant, Watson, Jones és Helbich: a zalaiak új légiósai bizony erős sort alkotnak, a magyar mag pedig tapasztalt, válogatott játékosok és tehetséges fiatalok keveréke. Ez elvileg ideális összetétel, ráadásul a szakmai stábban is jelentős erőket vonultatnak fel, hiszen az ifjabb genráció reményteljes képviselőjét, Völgyi Pétert az egyik legrutinosabb öreg róka, Patonay Imre segíti tanácsaival. Nem csoda, ha titkos favoritként emlegették szezon előtt a Zalaegerszeget, amely rádaásul stabil anyagi háttérrel is rendelkezik. Igaz, ez bizonyos értelemben terhet is rak a csapatra, hiszen a bajnokság előtti sajtótájékoztatón egyedül a szponzor képviselője jelentette ki, hogy határozott elvárás a négybe kerülés - a szakvezetés óvatosabban fogalmazott volna...
Talán a nagy elvárások miatt jelentett csalódást a bajnoki rajt, hiszen simán kikaptak Szolnokon. Azóta voltak emlékezetes meccseik, a légiósok helyenként igazolják jó hírüket, de idegenben nem megy a Zetének, vagyis járják a meghatározó, stabil együttessé válás jellegzetes útját. A Dombóvár és a Körmend ellen is hátrányból felállva nyertek, ez mutatja küzdőképességüket. Ráadásul Fehérváron nyugodtan játszhatnak, nem ők számítanak esélyesnek - viszont elég erősek hozzá, hogy az ellenfél megingásait kihasználják.

- Kétarcú csapat a ZTE, nem bánnám, ha ez szombat este még nem változna - mondja Peresztegi-Nagy Ákos, az Albacomp vezetőedzője. - Idegenben ugyanis még a pontszerzéssel is hadilábon álltak eddig, Szolnokon és Pakson is alig érték el a hatvan pontot, miközben az utóbbi hazai meccseiken száz közelébe jutottak. Egyértelműen a két amerikai kisember, Hinnant és Watson a kulcsember a játékukban. A többiekben is benne van a pont, de főként Hinnantéknak köszönhetően, akik jól bontják meg a védelmet és ha nem fejezik be az akciót, helyzetbe hozzák a társakat. Legutóbb így dobattak például Gáspárral sok triplát. Ha az ő levédésüket a kettő-kettőkben meg tudjuk oldani, és nem kell harmadik embernek besegíteni, akkor sikeresen védekezhetünk. Támadásban pedig a felkészülési tornán látottakra kell emlékeznünk, ahol nem azért volt szoros a meccs, mert nagyon rosszul védekeztünk, hanem azért, mert bután támadtunk, erőltetve az egyéni játékot. Úgy érzem, centerben jobbak vagyunk a zalaiaknál, s ha Bell hozza eddigi formáját, akkor négyes poszton is.

Ebből kiderül, hogy Bell vállalja a játékot, kézsérülése már nem akadályozta az edzésmunkában. Ott lesz a pályán Radovics is, bár vádlihúzódása után a combját is fájlalni kezdte - és szintén szerepelhet a rangadón Soós Gábor és Dávid Gergely. Vagyis az utóbbi hetek legkomplettebb csapatával álhat ki az Alba, kár, hogy Bam Doyne személyében a leggyorsabb és egyik legeredményesebb mezőnyember lehet, hogy ebben az évben már nem játszhat.