Amire vártunk: határozott védekezés, gyorsaság, jó dobóforma és egyéni extrák jellemezték a csapatot, Ez pedig garancia a sikerre. Rashad Bell fantasztikus harmadik negyedéről és a nagy különbségről fogunk emlékezni erre az Alba-Olajra. 

Albacomp - Szolnoki Olaj KK 104-74 (28-15, 23-15, 33-27, 20-17)

Albacomp: Simon 10/3, Hanga 9/3,  Radovics 11/3, Bell 35/18, Morrison 7. Csere: Soós 16/6, Keller 4, Góbi 4, Dávid 6, Madár, Antal 2. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Szolnok: Coleman 18/6, Cziczás 3/3, Wilson18/6, Jurkunas 5/3, Basit 5. Csere: Cseh 2, Gaál 12/3, Tóth. Edző: Pór Péter.

Miután köszöntöttük a visszavonuló Molnár Ferencet, a szolnoki szurkolók pedig a Himnusz eléneklésével és egy transzparenssel nyomatékosították a szlovákiai események kapcsán magyar szolidaritásukat, hamarosan már a kosárünnep jeleit mutatta a csarnok. 10-0-val kezdett ugyanis az Albacomp, s az ilyet mindig hálásan fogadja a fehérvári publikum, egy Alba-Olajon pedig különösen. Az óvatosság persze ott bujkált még mindenkiben, hiszen ennek a rangadónak a kapcsán ritkán beszélhetünk állandósuló fölényről vagy egyoldalú küzdelemről, vártuk, mikor jön elő a farbával a Szolnok. De nem jött. Hanga hétpontos remekléssel vette ki részét az egész meccset meghatározó nyitó szakaszból, kár, hogy később faultproblémák miatt hamar le kellett ülnie. Védekezésben mindenki odatette magát, a szoros, agresszív és fegylmezett hátsó munka éppen azt az Olajt idézte, amelyik tavaly bajnokságot nyert. A villámgyors, labdaszerzésekből, indításokból, precíz befejezésekből álló támadójáték ellenben régebbi emlékeket  hozott felszínre sokakban, láttunk már ennyire "kíméletlen"Albacompot, az mindig sokra vitte.

Pedig Doyne ezúttal sem léphetett pályára, odakerült viszont első csereként Soós Gábor, aki triplával, vagy Keller Ákos, aki két gyors duplával jelezte: nincs megilletődve. Utóbbiakkal kúszott először húsz pont fölé a különbség, s mivel még bőven az első félidőn belül jártunk, tényleg elmondhattuk: nem a szokásos koreográfia mentén szerveződik a meccs... A bajnokságban eddig rendre bekövetkező visszaesésnek a remek első negyed után most nyoma se volt, Coleman egy-egy villanása csak szépségtapasznak hatott szolnoki oldalon. Nagyszünetig huszonegy pont fórt szerzett az Alba, úgy tűnt, eldőlt a rangadó.

És el is dőlt, bár a harmadik negyedben egy ízben, Cziczás triplája után húsz alá jött az Olaj. Ekkor azonban Simon is bevágott egyet kintről, majd faultot harcolt ki, büntetőzött - visszaállította a különbséget. A negyed azonban nem róla, hanem Rashad Bellről marad emlékezetes, aki ebben az egy játékrészben 21 pontot szórt, emberről, a kígyótérről dobott, hatalmas ívű triplái megremegtették a csarnok falait, s ha esetleg ezek nem lettek volna elegendők a hangulat fokozásához (dehogynem...), tudva, mi kell a népnek, ellejtette örömtáncát is. A Bell-show végleg lezárt minden kérdést, az utolsó negyedben mindenki megkapta a lehetőséget, Dávid Gergely kettő plusz egyes kosarával a száz pont is összejött - régen látott kosárünnep lett a szezon egyik legnagyobb rangadójából. Árnyékot rá csak Radovics sérülése vethet, az első diagnózis szerint beszakadt a vádlija Borkónak - ez pedig, Doyne sérülésével együtt, egy körmendi kirándulás előtt legalábbis ok az aggodalomra.
Mégis kár lenne erről emlékezni a meccsre, amely veszély persze nem is fenyegeti a fehérvári szurkolókat. Hisz ők pontosan tudják, a Szolnokot egyelen pontocskával legyőzni is remek érzés, hát még harminccal. 

Peresztegi-Nagy Ákos: "Szerettünk volna végre igazán jól játszani, nem csak egy negyeden keresztül. Ez most összejött, jó volt a játék ritmusa, védekeztünk, labdákat szereztünk és elmaradtak a hullámvölgyek."