A csapat iránti nagy remények és elvárások természetszerűen együtt járnak nagy bizonyítási vággyal a játékosok részéről. Az ebből fakadó döccenőkön jó túlesni az első meccsen. Akárcsak az Intersport-kupán, a bemutatkozó mérkőzés a bajnokságban sem hozott sziporkázó játékot, de az eredményre ezúttal sem lehet panasz, hiszen magabiztosan nyertünk.
A csapat iránti nagy remények és elvárások természetszerűen együtt járnak nagy bizonyítási vággyal a játékosok részéről. Az ebből fakadó döccenőkön jó túlesni az első meccsen. Akárcsak az Intersport-kupán, a bemutatkozó mérkőzés a bajnokságban sem hozott sziporkázó játékot, de az eredményre ezúttal sem lehet panasz, hiszen magabiztosan nyertünk.
Albacomp - Kaposvári KK 87-70 (26-21, 24-13, 13-18, 24-18)
Albacomp: Hanga 12/3, Doyne 25/6, Radovics 3, Bell 15/6, Morrison 18. Csere: Simon 6, Soós 8/6, Góbi. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Kaposvár: Marciulionis 11/3, Vojvoda 10, Welton 17/6, Hoffmann 8, Orosz 6. Csere: Kiss 8/3, Csirke 10/6. Edző: Branislav Dzunics.
Ahogy arra számítani lehetett, a sérülése óta egyetlen edzőmeccsen játszó Simon Balázs a kispadon fogalt helyet a feldobás pillanatában, vagyis az előszezon alapcsapata kezdett fehérvári oldalon. Igaz, nem sokáig tétlenkedett a csapatkapitány, hiszen Hanga hamar összeszedett két személyi hibát, így jönnie kellett a korábbi első számú irányítónak... A faultok amúgy is jellemzői voltak a mérkőzés kezdeti szakaszának, a kaposváriak nem nagyon tudták másként útját állni az Alba támadásainak, de nem megfelelő összpontosítás miatt a túloldalon is be-becsúsztak a hibák. Doyne sebessége kamatozott leginkább, ám amikor tíz pont közelébe került a különbség, elrontott támadásokkal segítette ellenfelét az Alba, a bátran vállalkozó Vojvoda és társai pedig éltek a lehetőséggel. Így csak Doyne utolsó másodperces bravúrhármasával nőtt hat pontra a hazai előny a negyed végén.
A folytatásban összeszedettebb lett a védekezés, amiben persze szerepet játszottak a Kaposvár faultproblémái is. Orosznak és Marcuilionisnak is le kellett ülnie, nagyon alacsony szerkezettel próbálkozott a Dzunics-legénység. Helyzetig ekkor nem nagyon jutottak, de szervezetten és lelkesen védekeztek, a szabálytalanságoktól sem riadtak vissza, és szívósan tartották magukat. Nálunk továbbra is Doyne termelt, miközben Bell ezúttal Morrison helyett is szedte a lepattanókat, nagyszünetig töb volt neki egyedül, mint a többieknek összesen... Nem vált a csapat dícséretére, hogy az igazi magasember nélküli ellenfél döntetlenre hozta a lepattanócsatát, ráadásul többször támadót szedve a fehérvári palánk alatt. Azért a félidő végére a kosártermés elérte a "szokott" ötven pontot, és fokozatosan nőtt a különbség is.
Éppen ezért egy hasonló harmadik negyeddel a meccset is eldönthettük volna, ehelyett sikerült szorossá tenni. Elsősorban persze a Kaposvárnak, amely továbbra is keményen védekezett, és Welton valamint a triplákat dobó Csirke révén pontgyártókat is talált. Mindehhez azért az Alba puhább védekezésének, és legfőképp gyenge támadójátékának is köze volt. A tiszta helyzetek sem mentek be, de sokszor nem is voltak, mert egyéni próbálkozásokon elhaltak a támadások. Nagyon hiányoztak az elején elkedvetlenedő, inkább csak erőlködő Radovics pontjai, de Bell is hiába szeretett volna minden áron közelebb jutni a gyűrűhöz. Igaz, ő legalább a lepattanókat szedte továbbra is, a meccs végére húszig jutott, s a második félidőben Morrison is letépett tízet. Kár, hogy az itt feljavuló mutatókat a dobáspontosság terén jelentős romlás kísérte. Az utolsó negyed elejére látótávolságba ért a Marciulionist az egész harmadik játékrészben nélkülöző Kaposvár.
A hajrára aztán visszatért a Fehérvárt is megjárt litván, ott is hagyta párszor a védőjét, és neki, valamint főleg Weltonnak köszönhetően tíz alá csökkent a különbség. Szerencsére ekkor az Albának volt válasza a vendégkosarakra, Bell a legjobbkor lépett ki és vágott két triplát (avagy végre végigmentek a támadások), és az utolsó három percben a tiszta dobóhelyzeteket rontó, fáradó kaposváriak már nem tudták megakadályozni, hogy ismét jelentős legyen a hazai előny. Morrison zsákolt, akárcsak a Simon légpasszát behúzó Hanga (aki három, rá jellemző nagy blokkot is kiosztott a meccsen, ebben a műfajban amúgy is jók leszünk), így a nézőtéri hangulatra sem lehetett panasz a helyenként döcögős játékot hozó, de kötelező győzelemmel záruló szezonnyitó végén.
Peresztegi-Nagy Ákos: "Azt a játékot, ami terveink szerint minket kell, hogy jellemezen, ezen a meccsen csak rövid időszakokban tudtuk bemutatni. Szerencsére most ennyi is elég volt, a korábbi bajnoki nyitányokhoz képest könnyebb mérkőzést tudtunk játszani."
Simon Balázs: "Tipikus nyitómeccs volt. Mindenki bizonyítani akart, az egyéni próbálkozások néha megölték a csapatjátékot. Ezt kijavítjuk és jobbak leszünk."
