Sok meccset játszott az előszezonban az Alba, ezek eredményei alapján sokan már a bajnokság fő favoritjának kiáltják ki - pedig tudjuk, mennyit érnek valójában az edzőmeccseken aratott győzelmek. A bajnokság előtti egyik utolsó edzésen járva beszélgettünk Peresztegi-Nagy Ákossal, aki saját játékfelfogásához alakította az Albacomp keretét, bízik tehát a látványos kosárlabdában, de tudja, ma még senki nem adhat garanciát az eredményekre.
Kapkodtuk a fejünket az edzésen, elképesztő tempóban végezték a fiúk az eleve pörgős gyakorlatokat. A lejátszott felkészülési mérkőzések alapján a sebességet tartják legtöbben az Alba legkomolyabb erényének, egy interjúban a Zalegerszegen dolgozó Patonay Imre is kijelentette, nem lesz könnyű sokáig tartani az ellenfeleknek a fehérváriak ritmusát. Ez persze abszolút tudatos, az erre a játékra alkalmas keret kialakítása volt Peresztegi-Nagy Ákos célja. Az edzés egyik gyakorlataként négyesével rohamozzák a palánkot a játékosok, mindenki hozzáér egyszer a labdához, úgy kell gyűrűbe juttatni - a feladat pedig, hogy öt perc alatt hatvan kosarat szerezzen így a társaság. Vagyis egy - alapvonatól alapvonalig tartó - támadásra átlag öt másodperc jut, nyilván egyre jobban fáradva... Egyetlen dobást sem rontanak a fiúk, a koncentráció is megfelelő - és a rohamtempóra jellemző, hogy még túl is szárnyalják a hatvanat. Persze ez inkább a labdabiztosság, a tempó felvétele miatt fontos gyakolat, ellenféllel szemben nyilván nehezebb lesz - de ha alkalom adódik lerohanásokhoz, kíméletlennek ígérkezik az Albacomp.
- Már a korosztályos csapataimnál és a szegedi nőkkel is ezt a labdaszerzésre, belőle épített gyors támadásokra alapozó játékot szerettem leginkább csinálni, talán mondhatom úgy, ez az én alapvető filozófiám - mondja az első teljes férfi szezonjára készülő 38 éves vezetőedző, Peresztegi-Nagy Ákos. - Az volt a cél a nyáron, hogy erre alkalmas keret alakuljon ki, és úgy tűnik, ez sikerült. Hanga, Doyne, Simon kifejezetten gyors kisemberek, Radovics szinte megfiatalodott a nyáron, de már tavaly is ő fejezte be a legtöbb lerohanásunkat. Négyesként Bell is a legmozékonyabbak közé tartozik a posztján, és Morrison sem az a lassú típusú ötös center. Ha jól csináljuk, ez a játék alapvetően látványos támadásokat hoz, talán ezért érzik úgy sokan, hogy a győzelmeink, amelyeket az előszezonban arattunk, óriási fölényről árulkodnak a mezőnnyel szemben. De én óva intek mindenkit attól, hogy ezt tényként elfogadja, főleg azt nem szeretném, ha a játékoaim hallanák ezeket a szirénhangokat.
- Pedig tény, a hazai ellenfelekkel szemben minden edzőmeccset magabiztosan nyert meg a csapat. Ha nem a tényleges különbségnek köszönhető ez, akkor minek?
- Mi szeptember eleje óta gyakorlatilag teljes létszámmal, a tervezett munkát elvégezve tudunk dolgozni, még akkor is, ha Simon sérülése miatt azért rendkívüli helyzetre is fel kellett készülnünk. Közben több riválisunk cserélgette a légiósait, mások még most sem tudják, kiket igazolhatnak, van, ahol sorozatos sérülések hátráltatták a felkészülést. Az előszezonban ezek számítanak igazán, nem az eredmények. Magyarán azt tudjuk, hol tartunk mi önmagunkhoz képest, de azt nem, hol tartanak az ellenfelek. Egészen biztos, hogy a bajnokságban másféle meccseink lesznek azokkal a csapatokkal, amelyekkel eddig találkoztunk. A már említett gyors támadásos játékot is lesz, aki le fogja tudni védeni, megakadályozva az első tíz-tizenöt másodpercben a befejezéseket, ekkor kell majd türelmesen, okosan játszanunk. Szóval az a kép, hogy mi látványkosárlabdával mindenkit könnyedén elintézünk, egyáltalán nem valós.
- Ez azt is jelenti, hogy még nincs kész a csapat?
- Készen állunk a rajtra, és mindent megcsináltunk, amit erre a kilenc és fél hétre elterveztem. De a csapat nincs kész, mindig van miben fejlődni, továbblépni. Úgy kell védekeznünk, hogy az megalapozza a támadásainkat, a mi agresszív védőjátékunknak kell meghatároznia a meccset, ne nekünk kelljen alkalmazkodni az ellenfélhez. Ez csak részben, vagy időnként valósult meg eddig. És egyébként is, soha nem szabad azt mondani, hogy egy csapat már nem javulhat tovább.
- Simon sérülése mennyire zavarta a felkészülést?
- Az utolsó edzőmérkőzésen láthatta a közönség, hogy szerencsére nem zökkent a játékunk azzal, hogy beállt. Ugyanakkor nyilván idő kell, amíg tökéletesen összeszokik a társakkal, bár rutinjánál fogva ezzel nem lesz gond. Hanga Ádám remekül helyettesítette, világos, hogy ő a másik alternatíva irányító poszton. Simi hiányában a csereszisztémák kidolgozása, gyakorlása volt nehéz, pedig ezekre is fel kell készülni a hosszú bajnokság előtt.
- Az első bajnokin ki lesz az irányító?
- Mondjuk úgy, hogy erre még alszom egyet, jó? Természetesen elég világos elképzelésem van már, de egyrészt nem akarom a lapokat idő előtt kiteríteni, másrészt egyik és másik megoldás mellett is vannak érvek, vannak egészségügyi tényezők is, és nem utolsósorban van - ha nem is sok - idő még...
- Mit tudunk a Kaposvárról?
- Kissé mintha bizonytalan lenne a helyzet, hallani, hogy nem igazolhatnak, van légiósuk, aki csak edz, de még nem szerződött le... Nem a mi dolgunk ezzel foglalkozni, én határozottan úgy készülök, hogy a legerősebb keretükkel jönnek. Marciulionist ismerjük, rutinos, ponterős irányító, és szintén sok pontot dobott az előszezonban amerikai légiósuk, Welton. Igazából egyetlen valódi ötös centerük van, Orosz "Benő", Hendlein sérült, így négyesben már a két méternél alacsonyabb Hoffmann dolgozik a palánk alatt, bár ha a Körmendről elküldött Minnifieldet végül leigazolják, újabb veszélyes emberük lesz... Nyilván kemény védekezéssel készülnek, Dzunics mindig is hangsúlyt fektetett erre.
Nem parádéra kell készülni, hanem kellő odafigyeléssel meg kell oldanunk a feladatot.
