Ahhoz képest, hogy másról sem lehetett hallani, mint a két csapat fizikai állapota közti döntő különbségről, úgy cikázott és játszott az Albacomp, hogy ahhoz képest a Falco tűnt fáradt társaságnak. A hazai környezet és a tét új erővel ruházta fel a mieinket, az alapszakasz győztesének percnyi esélye sem volt.

Albacomp - Falco-Szova KC-Szombathely 97-76 (26-13, 24-22, 30-22, 17-19)

Albacomp: Simon 7, Bradford 15/9, Radovic 28/6, McClendon 16, Bencze 20. Csere: Hanga 5/3, Boozer 4,  Dávid, Keller, Antal 2. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Falco:Kálmán 8/3,  Doyne 10,  Ciric 11/3, Kazlauskas 25/15, Aliakseyeu 5/3. Csere:  Feigl 2, Borszéki 7/6,  Váradi 3, Pankár 3/3, Will 2. Edző: Szrecsko Szekulovics.

Lehetett hallani olyan hangokat az elődöntő előtt, hogy az első mérkőzésen nem erőlteti meg magát túlzottan az Albacomp, hiszen alig túllépve és túlélve a Paks elleni ütközetet, nem lenne sok esélye a pihentebb Falco otthonában. A másodikra viszot létkérdés rápihenni, ezért a kulcsemberek nem fogják szétszaggatni az istrángot Szombathelyen. Ez ellen szólt, hogy egy rájátszásban mégis minden meccsnek jelentősége van, ráadásul az Albának muszáj lenne nyernie idegenben - lemondhat-e egyetlen esélyről is? Nos, a kérdés költői maradt, tény, hogy amikor érezte Peresztegi-Nagy Ákos, nincs esély nyerni, már nem küldte fel a pályára a legjobbakat a Savaria Arénában. Mindennek aztán a második mérkőzésen lett jelentősége, amikor azt láttuk, bármilyen hihetetlen is volt, hogy egy tökéletesen fittnek tűnő csapat rontott megszeppent ellenfelére - és ez a csapat az Albacomp volt...

Szó se róla, a Falco tanácstalanságát legalább ilyen meglepő volt látni, mégiscsak az alapszakasz magabiztos bajnoka, a vereséghez alig szokott együttes került már szünetig padlóra. Lehet, hogy túlzott is volt az önbizalom az alapszakasz, a söpréses negyeddöntő és az Alba elleni első meccs után, mindenesetre mire ráébredtek Kálmánék, hogy itt most valami egészen másra lenne szükségük, eldőlt a meccs. Képtelenek voltak újítani a fehérvári védekezés hálójában vergődve, eladott labdák tömkelege, elrontott dobások jelezték kínlódásukat. Radovics szokás szerint élen járt a pontgyártásban, ahogy az indulásoknál is (szó szerint), az első negyed hőse mindazonáltal a három triplájával, közte egy utolsó másodperces kilencméteressel a Falcót demoralizáló Bradford volt. A másodikban sem csökkent a különbség, pedig ziccereket hagytunk ki, igaz, a védekezés továbbra is kiválóan működött. Doyne szinte el sem jutott a gyűrűig, Kazlauskas tripláiban bízhatott csupán a vendég. Amikor Simon légpasszát a "Dinnyésről" érkező Hanga röptében behúzta, már érezni lehetett, ezúttal fordítva osztják a pofont a két fél csatájában. Mert, hogy nagy pofon lesz, az egyre nyilvánvalóbb volt.

Jutott ilyen érzelmi csúcspont a folytatásra is: a második félidőt kilenc ponttal nyitó, sokoldalúan játszó Bencze úgy húzta át a gyűrű alatt a labdát, kosarat szerezve, hogy előtte Radovics neki háttal, két kézzel, a feje felett passzolta Zé kezébe a Spaldingot - felrobbant a csarnok. Centerünk remeklésével hízott húsz pontra a különbség, hogy már ne is fogyjon lényegesen. Kazlauskas ugyen ismét megszórta magát, idézve a két csapat legutóbbi fehérvári meccsét, de az összkép nyomaiban sem emlékeztetett az akkori szoros csatára. Könnyű kosarakkal büntette a Falco lazánál is lazább védekezését az Alba, miközben a vendégeknél a küzdőképesség és szándék nyomait sem lehetett felfedezni. Lehet, csak azért, mert érezték, nincs esély. Az utolsó perceket a fiatalok játéka uralta mindkét oldalon, a "nagyok" pedig már rápihentek a következő meccsre.
Mert a fizikumnak igenis nagy szerepe van - de ki mondaná meg jelen pillanatban, melyik együttesnek kedvez ez a tény...?

Peresztegi-Nagy Ákos: "Mondtam, hogy nem adjuk olcsón a bőrünket. Csodálatos csapatom mindent megtett, jól játszott - szeretnénk ezt folytatni a következő, szombathelyi meccsen is."