Távol álljon tőlünk, hogy túl profánok legyünk, de hát elkerülhetetlen a párhuzam: Pünkösd ünnepén valóban hirdethetjük, igen, van feltámadás! Az Albacomp hihetetlen csatában, 0-2-ről verte ki az évezred eddigi legeredményesebb csapatát a rájátszás első körében, miután a mindent eldöntő meccsen megjárta azokat a stációkat, amelyek az alapszakaszban, majd ebben a párharcban is jellemezték. Évek óta nem tapasztalt extázisban ünnepelte a zsúfolt teltház a bravúrt.
Távol álljon tőlünk, hogy túl profánok legyünk, de hát elkerülhetetlen a párhuzam: Pünkösd ünnepén valóban hirdethetjük, igen, van feltámadás! Az Albacomp hihetetlen csatában, 0-2-ről verte ki az évezred eddigi legeredményesebb csapatát a rájátszás első körében, miután a mindent eldöntő meccsen megjárta azokat a stációkat, amelyek az alapszakaszban, majd ebben a párharcban is jellemezték. Évek óta nem tapasztalt extázisban ünnepelte a zsúfolt teltház a bravúrt.
Albacomp - ASE 81-73 (27-16, 16-23, 14-15, 24-19)
Albacomp: Simon 15/6, Bradford 10/6, Radovic 18/6, McClendon 13, Bencze 17. Csere: Hanga 6, Soós 1, Boozer 1, Dávid. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
ASE: Mészáros 7/3, Murry 4, Stevenson 8, Horváth 18, Gulyás 15 Csere: Brooks 3, Toroman 5/3, Csaplár-Nagy, Kiss 13/9. Edző: Sabáli Balázs.
Mint hajdan, a bajnoki döntőkben: sikerre éhes tömeg, fülledt meleg és felfokozott hangulat várta, hogy a fehérváriak, akik a reménytelenségből érkeztek vissza a párharcba, beváltsák, amit az utóbbi két meccsen játékukkal "ígértek". Most aztán nem volt udvarias csend a nézőtéren, a paksiak az első pillanattól érezhették, itt a hazai szurkolókkal is meg kell küzdeniük... S mintha csak bizonyítani akarta volna a csapat, hogy méltó a rajongásra, az ellenfélnek pedig, hogy kár bravúrban reménykedni: ismét elővették Simonék a hatásos, negyedik meccsen szinte tökélyre fejlesztett védekezést - miközben Bradford kettő plusz eggyel, Radovics triplával nyitott, a centerek uralták a palánk környékét, és még a csereként hamar szóhoz jutó Hanga is hozzátett az egyre növekvő előnyhöz. Hiába próbálták a paksiak Gulyást megjátszva igazolni a róluk kialakult képet (túlságosan is centerhangsúlyos volt a klasszis érkezésével a játékuk), a sokoldalúbb Alba tizenhárom ponttal is vezetett, felidézve az előző két, simán nyert meccs képét.
Lehetséges, hogy egy ötödik meccs is izgalommentes legyen? Nem, persze, hogy nem. Amint a Paks is szigorított a védekezésen, és az üresen maradó emberek (főleg Kiss Zsolt) betaláltak kintről, rögtön felzárkózott az ASE. Három támadást is triplával zárt a vendég, és 11-2-es rohammal tette szorossá a félidő végét. A második negyed második felében alig született fehérvári pont, ami igen, az is büntetőből.
Emlegették is a szünetben a szürkéket a vendégszurkolók, a paksi tréner, Sabáli Balázs még konzultált is kicsit a folytatásra érkező bírókkal - hiába, ilyen meccsen már nem finnyáskodhat az ember, hiszen nincs javítási lehetőség. Nyilván nem a vendégek sirámai hatására, de a harmadik negyedben szekérderéknyi büntetőt dobhatott az ASE, közben kezdett felmenni a pumpa a hazai táborban is. Nem volt könnyű dolguk persze a játékvezetőknek, hiszen hosszú évek dörzsöltségével próbált hatni rájuk Mészáros, Gulyás, vagy éppen Simon, Radovics. Hazai részről nagyobb gond volt a pontszegénység: a negyed vége felé ugyan megugrottunk 57-50-re, de sokáig nem követte ezt újabb fehérvári kosár...
Annál inkább paksi, és a negyedik negyed elején szerzett három duplával, melyek egy 10-0-ás vendég részhajrát tetőztek be, már vezetett a Paks! Buta eladott labdái, elrontot támadási voltak ekkor az Albacompnak, s bár az Atom a második félidőben már egyetlen triplát sem dobott, sokáig tartani tudta előnyét. Gulyáshoz és Horváthoz egyre több labda jutott el, több második esélyt is gólra váltott a Paks, s félő volt, a rettentő rutinos tolnaiak megőrzik a nekik kedvező különbséget - abban bíztunk, hogy valaki csak talál már egy fontos kosarat hazai részről.
És talált. Az addig kintről nem túl aktív Alba 60-65 után megrázta magát. Egy dupla után Radovics triplával egyenlített, a következő támadásban pedig Bradford vágott be egy rá kijátszott labdát a hármasvonalon túlról. Tombolt a csarnok, a megfogott ellenfél pedig nem tudott újítani. Hanga és Bradford ugrott egekig a saját palánk alatt, a lepattanókból indított támadásoknál Simon, Bencze, Radovics harcolt ki faultokat, olykor a nem túl mozgékony Gulyás mellől szedett támadólepattanóból született újabb esély. Mint az egész sorozatban, itt a legvégén is elképesztő feltámadást mutatott be a csapat: 16-2-t repesztett mintegy három perc alatt - s ezzel minden eldőlt! Mikor Bradford légpasszát Hanga a levegőben csatlakozva bezúdította, már nemcsak a meccsnyerés feletti eufóriát, hanem a hihetetlen fordulat kiváltotta extázist is kiüvöltötte magából a csarnok népe.
Az Albacomp 0-2-ről fordítva kiütötte a kupagyőztest, és bejutott az elődöntőbe, ahol az alapszakaszgyőztes, pihent Falco várja, már szerdán.
Hatalmas kihívás, talán már túl nagy is - de volt pillanat, amikor a most diadallal zárt párharcban is ezt mondtuk.
Peresztegi-Nagy Ákos: "Február 7-e óta azért dolgoztunk, hogy a csapat a négy közé jusson. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Elképesztően nehéz út van mögöttünk, de nagyon szeretnénk, ha még nem érne véget."