Az utóbbi évek legjobb védekezését bemutatva, hallatlan egységet tanúsítva egyenlített a párharcban, s szerezte vissza ezzel a pályaelőnyt az Albacomp. Négy év után sikerült újra nyerni Pakson - a továbbjutás vasárnap dől el. 

Atomerőmű SE - Albacomp 63-80 (21-25, 13-18, 17-16, 12-21)

ASE: Mészáros 10/3, Murry 12, Stevenson 7/3, Horváth 5, Gulyás 21 Csere: Csaplár-Nagy 3/3, Kiss Zs., Brooks 5/3, Toroman. Edző: Sabáli Balázs.
Albacomp: Simon 15/6, Bradford 23/21, Radovic 13, McClendon 20,  Bencze 4. Csere: Boozer 2, Hanga 3/3, Soós, Keller, Dávid G. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.

Megítélés kérdése, melyik csapaton van ilyenkor nagyobb nyomás: azon, amelyik már nem hibázhat, vagy azon, amelyik ugyan előnyben van, de utoljára játszik a párharcban hazai pályán, vagyis nemcsak az előnyét veszítheti el, és a szurkolók elvárásaival is szembesül... Utóbbi volt ugyebár a Paks, de a tolnaiak keretét elnézve nehezen hihettük, hogy a magyar válogatottak vagy a rutinos légiósok keze megremeg a tét miatt. Jól is kezdtek a hazaiak, de hamar szembesülniük kellett vele, hogy véletlenül sem egy sorsába beletörődött Albával lesz dolguk ezen a meccsen.

Sokan állították, hogy a harmadik, fehérvári találkozón nem erőltette a dolgot a Paks, ezért nyerhetett fölényesen a Peresztegi-csapat. Nem hinnénk, hogy így volt, de ha mégis, azt elfelejtették bekalkulálni, hogy egy fölényes, majd húszpontos győzelemnek milyen lélektani következményei lehetnek. Az Albacomp Pakson is hihetetlen magabiztossággal játszott, nyugodtan állíthatjuk, idegenben ebben a szezonban egyszer sem láttuk ennyire dominálni Simonékat. A csapatkapitány második tripláját követően már végig nálunk volt az előny, legfőképpen azért, mert elképesztő hatékony védekezéssel, és az ebből indított gyors támadásokkal sikerült már az első félidőben megrogyasztani a Paksot. McClendon mozgékonysága ellensúlyozta Gulyás termetét, a kisemberek óriási fegyelemmel zárták el tanácstalan ellenfelük útját a palánkunk alatt - aztán indulhatott Radovics, aki újfent igazolta, a játék olvasásának ritka képessége többet ér a gyorsaságnál is. Mikor harmadik "megúszása" végén lazán bezsákolta a labdát, tizennégy pont volt az extázisban szurkoló vendégtábort is meglepő Alba-előny!

Ezt egy 9-0-ás részhajrával ugyan lefaragta az ASE, de McClendon kosarat dobott, a védekezés nem fáradt, márpedig ezzel a hátsó munkával kisebb előny is elég lett volna. De Bradford tripláinak és Simon önfeláldozó betöréseinek köszönhetően kis előnyről szó sem volt. Pedig Simit minden elképzelhető eszközzel faragták a hazaiak, előbb Gulyás, majd Csaplár-Nagy dobta el tatamira illő akcióval - csak a játékvezetőknél nem lépte át a tűréshatárt, amit csináltak vele. Megtörni azonban sem őt, sem a csapatot nem sikerült.

Fordulás után a szünetben óvatosan egymásra pislogó, még csak halványan reménykedő fehérvári szurkolók legszebb álmai látszottak valóra válni, mert nem a (Pakson is) már nem egyszer látott visszaesés következett, sőt! Újra elérte a tizennégy pontot az előny, vagyis az Atom kevés jó periódusa csak arra volt elég, hogy megmaradjona lőtávolság. Aztán, mikor az utolsó negyed Simi kosarával, majd remek védekezést követően Hanga sarokból beemelt hármasával kezdődött, már ki is mertük mondani: csak a csoda mentheti meg a Paksot ezen a meccsen. Olyan csoda talán még lett volna - bár nem kicsi szükségeltetett volna - amely a vergődő Paksot szárnyalóvá teszi, de olyan csoda nem létezett, hogy ez az Albacomp visszaessen. Bradford bemutatta, milyen a modern-Cory (elnézést...) hátvédjáték: beleállt, bedobta, beleállt, bedobta, összesen hétszer kintről, tökéletesen demoralizálva az amúgy sem túl lekes hazai szurkolókat.

De a fölényes győzelem az egész csapat érdeme, a kék egység fagyasztotta le a Paks gépezetét. Tökéletes meccs volt ez fehérvári szempontból, éppen ezért nehéz azt mondnai, hogy felejtsük is el - pedig muszáj lesz, mert csütörtöki emlékekkel nem lehet vasárnap nyerni. Mindazt, ami a szezon legjobb játékát és egyik legnagyobb győzelmét hozta, nagyon is észben kell tartani, főleg a fiúknak - de vasárnap minden nulláról indul. Ötödik meccs dönt, amit sokan jósoltak - de amit 0-2 után nagyon kevesen gondoltak.

Peresztegi-Nagy Ákos: "A második meccslabdát is hárítottuk, és most már nekünk is van egy."