Igazán nem állíthatjuk, hogy újszerű koreográfia szerint alakul számunkra az idei rájátszás, hiszen az első körben azt a csapatot hozta utunkba a sors, amellyel a legtöbb párharcot vívtuk az elmúlt évek rájátszásaiban. A bajnoki címmel végződött '99-es szezon óta már hatodszor meccsel egymással az Albacomp és az Atomerőmű, ebbe az időszakba még egy kupadöntő is belefért a két gárda rivalizálásába (értelemszerűen az alapszakaszok csatáin kívül). Nálunk a pályaelőny, ez esélyt ad, hogy kiegyenlítsük az összesített mérleget.

Az szembetűnő, hogy ebben az eseménydús párharcban eddig szinte mindig a hazai pálya döntött a továbbjutásról, az egyetlen kivétel számunkra fájó emlék. A paksiak mellett szól, hogy a playoffban többször nyertek Fehérváron, mint az Alba Pakson - ha tovább akarnak jutni, erre most is szükségük lesz. Mi viszont akkor is tovább mehetünk, ha eddigi egyetlen vendéggyőzelmünkhöz nem teszünk hozzá újabbat idén az atomvárosban.

A két csapat első találkozása a rájátszásban abban a korszakban, amikor már mindkettő vitán felül "nagycsapat" volt itthon, 1999-re esik. Ekkor második bajnoki címéért hajt az Alba, mely az elődöntőben a szupererős, három litván és két magyar válogatottal felálló Paksot fogadja, és veri meg háromszor a Gáz utcában. Többnyire sima partik ezek, mert Shannonék megtalálják Lukminas semlegesítésének módját, a vajkezű litván kinti, és Gulyás palánk alatti munkájára épülő játékot jól olvassa a Farkas-csapat. Győzelmi esély adódik Pakson is, a negyedik meccsen, de Karner az utolsó támadásnál saját lábára üti a labdát, így 2-2-t követően ötödik meccs dönt, de az nagyon egyértelműen. Az Albacomp döntőbe jut, és hamarosan másodszor is magyar bajnok.

A következő évben pedig harmadszor, de ekkor elkerüli a Paksot. Nem úgy 2001-ben, az első Farkas-korszak utolsó párharcában, melyben visszavág az ASE. Ők ekkor hajtanak első bajnoki címükre, és az előző szezonokkal ellentétben légióst rosszul választó Albát (McMachan, Green ment, Parker jött) sima 3-0-val búcsúztatják a rájátszás legelején. Farkas Sanyi nehezen viselte a harmadik meccs bíráskodását, de el kell ismerni, akkor és ott motiváltabb volt az ASE, amely azonban nem lett bajnok, mert Ivkovics a döntőben kibabrált vele...

A fehérvári sikeredző ment, majd másfél szezon után visszatért, hogy a 2003-as playoffban már ismét ő vezesse a csapatot. Egészen az elődöntőig, mert az első körben túljutunk - a Pakson... A koreográfia a négy évvel korábbit követi, mindkét fél hozza a hazai meccseit, nálunk Boros, Moseley, Lukjanec, Lapov - kár, hogy a Kaposváron nem jutottunk túl a négy között.

Ekkor már a Paks is egyszeres bajnok volt, hisz 2002-ben nyert, de a következő két szezonban nem sikerült dupláznia. Pedig 2004-ben megit döntőbe jutott - ez fáj nekünk a legjobban azóta is. Az Albacomp ebben a szezonban egészen lehengerlő, 24-2-es mutatóval nyerte az alapszakaszt, toronymagas favoritja volt a bajnokságnak - még Walker rosszkor jött sérülése ellenére is. De az elődöntőben a két csapat történetének legfordulatosabb egymás elleni párharcában az ASE nyert. Az első két meccset behúzta a hazai gárda, a harmadikon viszont Fehérváron nyert az első félidőben elképesztő etapot prudukáló (26-2...) Paks. Két nappal később hatalmas meccsen visszavágtunk, a rájátszásban először, és máig utoljára nyerve Pakson. De nem éltünk a lélektani előnnyel, igaz, az ötödik meccs hazai kudarcában nemcsak az Alba hibái voltak benne. Papp játékvezető azóta sem fújt bajnoki meccset Fehérváron...

Nem nagy vigasz, de a Paks megint lemaradt a bajnoki címről, és megint a Kaposvár miatt - a párharc továbbjutója addig négyből háromszor a nevető harmadik somogyiak kezében végezte! Ez a veszély azonban nem fenyegetett a legutolsó Alba-Paks randevú után, hisz az már maga volt a finálé. A 2006 nyarán zajló döntőben a Zsoldos András vezette tolnaiak harmadik bajnoki címükért mentek (2005-ben a minket kiverő Debrecen ellen szerezték a másodikat), és utol is érték a legrangosabb trófeák számát tekintve az Albacompot. Olyan meccset nyertek meg Fehérváron, amelyen már húsz pont közelében is volt a hazai előny... A döntő harmadik találkozóján sem botlottak, amit kicsit megkönnyített, hogy az Albacomp elismerten legjobb játékosa, Spivey egyetlen pontot sem szerzett.

De akkor legalább az utolsó küszöbben botlottunk el, míg legutóbb már az előszobáig sem jutottunk. Pedig tavaly a Körmend előzetesen könnyebb ellenfélnek tűnt a nyolc között, mint a Paks bármikor. Épp ez a párharc világított rá, mennyire nincs papírforma a rájátszásban - így aztán most is felesleges okoskodni. Maradjunk a tényeknél: öt playoff-párharcból eddig 3-2 az állás "oda".
Máfél hét alatt kiderül, sikerül-e egyenlíteni, amihez tulajdonképpen matematikai és történelmi alapon is elég, ha csak itthon nyerünk. Egyrészt azzal meglenne a három szükséges siker, másrészt ne feledjük: amikor a saját csarnokunkban nem botlottunk, mindig legyűrtük az ASÉ-t!