Hamar tíz pontosra növelte előnyét a mérkőzés elején az Alba, s ezt a különbséget szinte végig tartani tudta. A bajnokban nem volt elég erő a forításhoz, sőt a meccs szorossá tételéhez is több kellett volna - csak a harmadik negyed elején közelített az Olaj. Simon és Radovics vezérletével gyorsabban, pontosabban játszott a hazai csapat, s a negyedik negyedben remek részhajrával elérte, hogy kedvező legyen a két csapat közötti összevetés is, ha szükség lesz rá.

Albacomp - Szolnoki Olaj KK 84-70 (24-13, 17-18, 21-19, 22-20)

Albacomp: Simon 15, Bradford 14/3, Radovics 24/6, McClendon 14/3, Bencze 5. Csere: Soós 8/6, Boozer 4. Edző: Peresztegi-Nagy Ákos.
Szolnok: Kelley 9, Cziczás 3/3, Hollins 24/3, Sabaliauskas 10/6, Góbi 9. Csere: Molnár A. 9/3, Ledoux 4/3, Harazin 4. Edző: Pór Péter.

Dávid Geregely betegen, Hanga Ádám sérülten ücsörgött a kispadon, ez pedig azt jelentette, hogy minimálisra csökkentek Persztegi-Nagy Ákos variációs lehetőségei, szükség volt a kezdő ötös vitézkedésére. Megijedtünk az elején, amikor Hollins két gyors duplával alaposan "bekezdett", de a 0-4 után már soha többé nem állt vendégelőny az eredményjelzőn. Radovics mesteri "meglógásai" egalizáltak, majd védekezésben jeleskedett a csapat, nem engedve akciókosárhoz a Szolnokot. Közben Borko, majd Bradford is pontgyűjtésbe kezdett, a "megrövidült" cserepadról beszálló Soós Gábor pedig két, szinte ugyanonnan dobott, egymást követő triplával jelezte, azért van kit bevetnie hatodik emberként a fiatal edzőnek.

Nagy nehezen éledezett a gólcsend után az Olaj, tizenegy pontos hátrányát az első negyed után azonban nem tudta számottevően csökkenteni, főleg, mert rémisztő százalékkal dobált kintről. Tizenöt kísérletből egyetlen egy esett be, szemben az Alba három triplájával, melyek ráadásul mindössze hat rádobásból születtek. A mezőnybeli dobószázalékok közötti, finoman szólva is markáns különbséghez képest (62, ill. 39 százalék szünetig...) még szolídnak is tűnt az Olaj tízpontos hátránya két negyed után. Ebben szerepet játszott az is, hogy centerben gyengélkedett az Albacomp is. A védekezésre viszont nem lehetett rossz szava egyetlen fehérvári szurkolónak sem. Rossz szavakból inkább a játékvezetőknek jutott - tegyük hozzá: mindkét oldalnak volt oka haját tépni időnként.

Korábban a meccsek elején, a legutóbbi két alkalommal pedig a végén hagyott ki vészesen a mieink figyelme - most újabb variáció következett: rögtön szünet után jött a málypont. Négy egység választotta csak el a Szolnokot Simonéktól, szerencsére ez a hullámvölgy nem volt hosszú. Hamar visszaállt a közte tíz, egyre több éltejelt adott magáról McClendon, miközben a túloldalon hiába variált Pór Péter, csak nem talált igazi társat a nagy vállalkozókedvvel, de magányosan küzdő Hollinsnak. A tavalyi szezon sikercsapata időnként felmutatott valamit korábbi jó védekezéséből, de amikor zónával próbálta megzavarni az Albacompot, végzetes pofonba szaladt bele. Nyolcpontos hátrányban villámgyorsan kaptak három triplát és egy duplát a vendégek, s ez a 11-0-ás Alba-roham mindent eldöntött, még azt is, hogy alighanem meglesz a szolnoki, tizenhárom pontos vereséget ellensúlyozó különbség is. Noha a legvégén ezért kicsit izgulni kellett, majdnem húszpontos előnyről csak tizennégyre ment le az Alba, vagyis visszavágott, s egyben a két csapat összevetésében jobban áll.

Lehet ennek még jelentősége, de ahhoz a következő mérkőzéseken is hasonló küzdenitudással, szervezettséggel, de még több lábon állva kell játszania a magabiztos, ám ötös poszton ezúttal nem túl izmos Albacompnak. Egyértelmű, hogy a mezőnysorra lehet építeni, még ha sok új variációt nem is dobhat be vezetőedzőnk.

Peresztegi-Nagy Ákos: "Jó védekezésünknek és pontosabb kinti dobásainknak köszönhetjük a győzelmet. Mindig volt egy-egy játékos, aki jó megoldással átlendítette a csapatot a nehéz periódusokon."