Alacsony színvonalú, szoros meccset játszottunk ősszel Pakson, ami számunkra főleg Randell Jackson bemutatkozása - és az általa okozott csalódás - miatt lehet emlékezetes. Azóta mások is távoztak Fehérvárról, de a légiósokra vonatkozó folyamatos próbálkozás a paksiakra is jellemző. Mintha egy cipőben járna a két, riválisok által irigyelt körülmények között dolgozó csapat: a nyáron választott külföldiek nagyobb részével elégedetlenül, azóta keresik az ideális megoldást.

Két amerikai és egy szlovén kosarastól köszönt el az ASE az Alba elleni győzelem óta, és a statisztikáik alapján nem nagyon lehetett csodálkozni ezeken a lépéseken. Más kérdés, hogy minden kétséget kizáróan azóta sem igazolta nélkülözhetetlenségét az újonnan szerződtetett, Körmenden 2003-ban bajnok Toroman vagy az eddigi egyetlen meccsén pont nélkül maradó Jackson. Vitathatatlan erősítés viszont a szezont Görögországban kezdő Horváth Zoltán visszaigazolása, ráadásul, ha hinni lehet a híreknek, vele kapcsolatban szintén az Albacompot "győzte le" a Paks. A válogatott erőcsatár Gulyás Róberttel közösen a legfélelmetesebb centerkettőst alkothatja - ha Horváth hozza a korábbi statisztikáit idén is. Ha nem, még mindig ott van a játéklehetőségeivel rendre élő Csaplár-Nagy, vagy a nem kicsit ambíciózus Panta - úgy tűnik, nem a palánk alatt van gondja az Atomerőműnek.
Mezőnyben annál inkább, egyértelműen hiányzik egy megbízhatóan ponterős ember az alacsonyabb posztokon. Ez nemcsak Davisre vagy Monroe-ra gondolva szembetűnő (hogy az aranyos paksi évek emblematikus légiósait említsük), önmagában furcsa, hogy "egy" Paks gondokkal küzd kisember téren, ahol általában sokkal jobb a kínálat. Főleg, ha van rá anyagi keret. Azért Mészáros rutinját vagy Kiss Zsolt idén ritkábban villanó, de bizonyítottan precíz csuklóját hiba lenne lebecsülni.

Mégis úgy tűnik, talán mezőnyben billenhet az Alba felé a mérleg nyelve. Igaz, Radovics sérülése a lehető legrosszabbkor jött, hiszen a csapat legrutinosabb és legponterősebb kosarasáról van szó - ugyanakkor szerződtetése óta Cory Bradford rendre megszórja az ellenfeleket. Éppen ilyen kosaras hiányzik most a tolnaiaktól. Igaz, Bradford villogása sem mindig ér győzelmet, ahhoz a többiek remeklése is kell. Simonnak meg kell nyernie nem éppen újkeletű presztízscsatáját Mészáros ellen, a Radovicsot vélhetően helyettesítő Soósnak (s pesrze Nubernek, Hangának) bátran, határozottan és pontosan kell játszania. És nem adhatjuk fel a centercsatát sem, ahol Gulyás fárasztásában, védekezésben és támadásban történő nyüstölésén kívül klucskérdés Bencze és McClendon ponterőssége. Boozer pedig igazolhatja, hogy a neki szánt részfeladatok megoldásával méltó az Alba-mezre. Mert azt azért ne feledjük, egy külfölditől nemcsak Pakson vár(hat)nak sokat.