Sokan meglepetéscsapatként emlegetik a Dombóvárt, ami a tolnaiak múltját tekintve jogos is, de az előszezonban már sejteni lehetett, komoly tettekre is képes lesz a Dzunics-csapat. Az sem lenne szenzáció, ha Fehérváron is vitézkednének, pláne, hogy nem is olyan rég egy gyengébb Dombóvár nyert itt, igaz, az egy bajnoki rajton történt. Meglepő eredmény tehát nem születhet - hiszen a vendégsiker sem lenne az, a hazai viszont még erős ellenféllel szemben is elvárható.

A Dombóvár ereje természetesen ismét légiósaiban rejlik, már hagyománya van, hogy jól választanak az amerikai kínálatból. Náluk ismerhettük meg Spiveyt, most pedig Mills nevét jegyezhette meg a mezőny - csodálkoznánk, ha nem szereplen már most (tőke)erős magyar csapatok kívánságlistáján. Persze, ha marad Magyarországon... Ő és Edwards a két fő pontfelelős, utóbbi ráadásul feltűnően jól játssza meg a többieket, igaz, inkább csak hazai környezetben. Sanders és Wiley sem volt rossz vétel, bár a már kilenc éve is Magyarországon játszó ex-szombathelyi centerre most műtétje miatt nem számíthat Braniszlav Dzunics (aki a Falcóban még Wiley csapattársaként játszott döntőt - éppen ellenünk). Mi sem természetesebb, mint hogy amerikait igazoltak a helyére, Kinsella eddig egyszer lépett pályára.

Az sem meglepő a Dombóvárral kapcsolatban, hogy a távoli dobásokra és - az amerikaiak képességeit kihasználva - egyéni játékra építve tud eredményes lenni. Dzunics ugyan nagy hangsúlyt fektet a védekezésre, de azért a hagyományok szellemében általában pontgazdag meccseket játszik a Dombóvár, melyben rendre jól tüzel kintről a játék eme elemében évek óta jeleskedő Deák és Bódi is. A csapat játékának említett sajátosságaiból következik, hogy főleg a szervezett védekezés lehet ellene a győzelem kulcsa, mert ha dobópárbajba megy bele az Alba, abból nem feltétlenül fog jobban kijönni.

Igaz, jó dobóink nekünk is vannak. Bradford először bizonyíthat a fehérvári publikum előtt (mármint Alba-játékosként, mert kecskemétiként láttuk már őt villogni a Gáz utcában), és remélhetőleg Radovics is pontosra állítja az irányzékot. Simon Balázs névrokonával, Simon Nándorral találkozhat az egyes poszton, itt muszáj fölülkerekedni, azt pedig talán szintén joggal remélhetjük, hogy a Wiley nélküli centersorral szemben McClendon és Bencze csatát nyer. Izgalmas meccsre van kilátás, a tévéközvetítésnek köszönhetően nagy nyilvánosság előtt bizonyíthatja a csapat, hogy itthon nem ad esélyt az ellenfeleknek - ami, a presztízsen túl, azért a bajnokság végkimenetele szempontjából is elég lényeges.