Egyetlen pillanatra sem veszi le szemét a csapatról, a legkisebb hibánál is megállítja az edzést, javít, majd azonnal dícsér. Goran Miljkovics pontosan tudja, hogyan kell bánni a játékosokkal, akiket partnernek tekint, miközben profizmust vár tőlük. Rövid interjúnkban beszélt az új játékosról, a régebbiekről, a következő nagy feladatról, Gulyásról - és arról, hogy a külső nyomás nem érdekli, az elvárásai belülről fakadnak.

- Kezdjük azzal, ami leginkább érdekli most a fehérvári szurkolókat: milyen az új fiú, Randell Jackson?

- Kiváló képességű, remek játékos. Az NBA-ben is szerepelt, és még olyan erős bajnokságokban, mint az izraeli, az argentin. Óriási előnye a magassága, amely mozgékonysággal párosul, négyes poszton fogjuk használni. Technikailag is magas szinten képzett, s ami legalább ilyen fontos: nagyon okos kosaras, tökéletesen érti ezt a játékot. Az edzések alapján persze korai még végleges ítéletet mondani róla, Pakson pályára lép, az igazi vizsga majd az lesz számára.  

- Kenny Henderson, akinek a posztján számítotok Randellre, hogyan viseli a helyzetet?

- Kenny tökéletes profi, semmilyen jele nincs, hogy másként állna most a munkához. Ugyanez igaz a csapatra is, mert bár valóban speciális helyzet, amikor egy fokozatosan összecsiszolódó társaságba új ember érkezik, őt is befogadták, és a munka zökkenőmentesen halad.

- A kérdés az, hogy hol tart? Mennyire vagy elégedett az eredményekkel, a játékkal, az egyéni teljesítményekkel?

- Fokozatosan haladunk. Még mindig nincs elég meccs mögöttünk, még alakul a játék. Az én kosárlabdáról vallott filozófiámban a négy legfontosabb alapkő: a védekezés, a lepattanók illetve szerzett labdák, a gyors indítások és a kontrollált játék. Hogy minden a helyére kerüljön, sok idő kell, és szerintem alakul is a dolog, de persze tudom, hogy közben nyerni kell, és kívülről van egyfajta türelmetlenség.

- Itt mindig nagyok voltak az elvárások...

- Egész életem a kosárlabdában töltöttem, az én elvárásaim mindig belülről fakadnak. Saját magam részéről éppen elég nagy nyomás alá helyezem magam, nem kell ehhez még külső nyomás is. Jó dolgozni ezzel a csapattal, talán mindenki belátja már, hogy nincs varázslat és mágia a sportban az eredmények mögött, csak rengeteg munka. Itt remek partnerek a játékosok, mindenki fejlődött az együtt töltött idő alatt, van, aki nem is keveset. És remélem, még fog is mindenki.

- Ismét a szurkolókat idézve: főleg Browntól és Radovicstól várnak többet.

- Két különböző eset. Chris hatalmas meccshiánnyal küzd, tehetséges, de rutintalan. Ő fokozatosan fog belejönni, már többször mutatja edzésen a jelét, hogy nő a vállalkozókedve. Borko kvalitásait a pályafutása igazolja, nem kérdéses, hogy nagyon jó játékos. Én is csak az elmúlt szezonban ismertem meg, előtte soem dolgoztunk együtt, de megtudtam, milyen jó kosaras. Hatalmas szívember, aki akkor is óriási elszántságggal dolgozott, amikor a dobások nem mentek neki. Mert igazából csak az hiányzott eddig a játékából. De nem vitás, hogy rendkívül fontos ember a jelenlegi Albacompban, edzésen és meccsen is.

- A következő fordulóban szükség is lesz mindenkitől a legjobbjára, hiszen Paksra utazunk. Milyen esélyekkel?

- Nem mondok újat, ez lesz az eddigi legnehezebb mérkőzésünk. Nagyon erős csapat a Paks, három amerikai mezőnyemberrel, egy szlovén négyessel, és a legtapasztaltabb magyar tengellyel, a Mészáros, Gulyás duóval. Nagyon szervezett játékkal lehet csak esélyünk.

- Gulyás semlegesítése eddig nem nagyon sikerült az ellenfeleknek, hogyan lenne mégis lehetséges?

- Nem véletlenül ő a legmagasabban jegyzett magyar center, elég megnézni, milyen klubokban szerepelt. Szerintem az adottságai az NBA-re is predesztinálták volna. Az Atomerőmű igazi csodafegyvere, akit csupán fizikai erőre alapozva képtelenség tartani. Egy biztos, mozgékonyan kell rajta védekezni, mert hátulról őt nem lehet megállítani.