Elképesztő első félidőt produkáltunk Körmenden, ahol két és félezer fanatikus várta, hogy beteljesedjen a végzetünk... Az álomszerű húsz perc után egy más értelemben, de legalább annyira valószínűtlen harmadik negyed következett, szerencsére a meccs végére újra észnél volt a csapat.

Lami-Véd Körmend - Albacomp 57-66 (8-24, 12-19, 24-9, 13-14)

Körmend: Leslie 20/3, Fodor 8, Ferencz 14/6, Mujanovics 2, Vavra 11. Csere: Kutasi, Metelski 2, Trummer. Edző: Sabáli Balázs.
Albacomp: Marciulionis 5/3, Lowe 12/3, Phillips 13/6, Brigitha 12, Bencze 9. Csere: Horváth Á. 7, Kámán 8/6, Hanga. Edző: Matus Gábor.

Extázis már meccs előtt - a körmendi publikum hangulata teljesen érthető volt, hiszen a kedvencek hazai pályán húzhatták be az Albacompot elbúcsúztató győzelmet a negyeddöntőben. Ennél kevesebb is elég a vasi kosárvárosban ahhoz, hogy félelmetes atmoszféra legyen a kis csarnokban. Kérdés, mennyire nyomasztotta ez a hazaiakat, mert az Albát (akárcsak a szolnoki bajnokin) cseppet sem. Ez derült ki az álomszerű első negyedben, melyben 4-3-ra még a Körmend vezetett, utána viszont a teljesen lebénult piros-feketék nem tudtak mit kezdeni Phillipsékkel. Hogy az egyik gyűrűbe három tripla is behullik a másikba egy sem egy negyed alatt, az nem furcsa Körmenden - no de, hogy a vendégháló maradjon szűz ilyen értelemben...? Hiába tüzeltek Ferenczék, a remek fehérvári védekezés és saját (még egyszer: alighanem a tét miatt) remegő kezük sansztalanná tette ezeket a próbálkozásokat. Bezzeg odaát! Phillips, Lowe és Kámán is betalált kintről, közben Brigitha leszedte, ami lejött, Bencze belépett, amikor kellett, Horváth Ákos célzott és talált.

A hihetetlen tíz perc még a mindig hangos körmendi szurkolókat is döbbent csendre intette - ami azt illeti, ellenfélként ennél szebb "zaj" nincs Körmenden. Aztán persze felpörögtek a hívek, ahogy a leghalványabb kis részsiker is mutatkozott hazai oldalon, de a második negyedben tovább uralta a játékot az Albacomp, hihetetlen nyugalommal játszva ki a körmendi védekezést, hátul pedig totálisan elbizonytalanítva a megoldást kereső ellenfelet. Huszonhárom ponttal vezettek Kámánék szünetben, nyilvánvaló volt, hogy itt csak csodát téve nyerhet a Körmend.

Megpróbálták! Egyetlen esélyüket megjátszva hatalmas tempóban rontottak neki a harmadik negyedben az Albának, s mivel ezúttal bement az első dobás (az első körmendi tripla a meccsen!), az alaphangot is megadták. Villámgyorsan tüntetett el nyolc pontot a különbségből Ferencz, Leslie és Fodor, s ahogy ők hárman (a Körmend egyértelmű vezérei) összekapták magukat, úgy éledt a csapatuk is. Ellentétben az Albával, amely most átélhette, amit a vasiak a meccs elején, az álmoskás kezdés minden negatív következményét. Volt már ilyen szörnyű negyedben részünk idén Körmenden, akkor rá is ment a meccs, úgy tűnt, huszonhárom pontos előny sem garancia rá, hogy most másként lesz... Nyolc maradt az utolsó tíz percre.

Ebben azért már észnél volt az Alba, Horváth duplája, majd Phillips triplája nyomán megint tíz fölött volt a differencia, de még egy végső nekirugaszkodásra futotta a hazaiak erejéből. Egy 9-1-es részhajrával három pontra zárkóztak fel, és értek egyben röppályájuk tetejére... A nem mindennapos kapaszkodás itt kifulladt, Marciulionis a lehető legjobb pillanatban vágott be egy triplát, a végjáték gyűrkőzős-szenvedős támadásai pedig a mi kedvünk szerint pergették a perceket. Bencze kosara után elsietett triplakísérletek és faultok maradtak a Körmendnek, nekünk pedig egy szenzációsnak induló, majd megszenvedett - összességében roppant emlékezetes győzelem.
És a versenyben maradás.

Matus Gábor: "Gratulálok a csapatnak, ma nagyot játszott, minket elkísérő szurkolóink örömére. Nekik is köszönjük."