Ebben a párharcban, úgy tűnik, klasszikus a koreográfia, vagyis az otthon játszó csapatnak nagyobb esélye van a győzelemre. Bár ha a körmendi meccs első két negyedére gondolunk, vagy a vasiak rajtjára az első találkozón, megállapíthatjuk esély azért adódott vendéggárda előtt is... De a két vár még bevehetetlen az ostromlóknak, a cél most a tendencia folytatása.

A playoff két meccsét figyelve láthatjuk, hogy az Albacomp egyértelmű, a Körmend pedig az utolsó dobásra hagyatkozó győzelmet aratott - csakhogy ez nem jelenti azt, hogy összességében mi magabiztosabbak lennénk, hiszen az alapszakaszban meg az Alba-siker volt verejtékes és a körmendi simább (már ami a számszerű végeredményt illeti). Nagyon úgy néz ki tehát, hogy hasonló képességű gárdák küzdenek - remélhetőleg a pályaelőny döntő marad ebben a kiélezett csatában.

A játékerő lehet hasonló, a stílus azonban más. A Körmend ezúttal is azt játszotta otthon, ami igazán erősége, dobott kintről akkor is, ha nem ment be sok kísérlet. Emellett harcoltak, küzdöttek, és felálltak hátrányból. Itthon az Albát is hasonló erények jellemzik, az aktuális nyerőember és a párszemélyes "hátországa" hozza a sikert - erőnk éppen az, hogy nem lehet tudni, ki lesz aznap a nyerő. Bejöhetnek Kámán, Lowe vagy Marciulionis mezőnydobásai, indulhat gyorsan Horváth és Phillips, de hozhat győzelmet Bencze vagy Brigitha palánk alatti ténykedése is. S persze a kemény védekezés, ami nem éppen Alba-tradíció, de most nagyon kell a kosárszegényebb időszakban.

Pénteken, a harmadik meccsen lepattanózásban, az ehhez szükséges fegyelemben, csapatmunkában kell előrébb lépni, s persze a dobásmutatók sem lehetnek még egyszer annyira szegényesek, mint legutóbb. Abban joggal bízhatunk, hogy a drága otthon parkettjén megint akad pár jó egyéni teljesítmény, amivel már bekopogtathat a csapat az elődöntő kapuján. Persze, mint a tévévetélkedőben: a köznség segítségét is kérve!