Más műfaj, új bajnokság, a lényegi küzdelem - ilyesféle szavakkal szokták illetni a rájátszást azokban a sportágakban, ahol tulajdonképpen tiszta lappal indulnak neki a csapatok a szezon sorsdöntő részének. Itt a korábbi eredmények már semmit nem érnek, azokért egyszer már fizetett a rendszer - pályaelőnnyel, vagy hátránnyal... De ezeket mostantól kell érvényesíteni avagy ledolgozni, és a rájátszásban nem számít, mi volt korábban két csapat között. A Körmend sem veszíteni jön Fehérvárra, ebben biztosak lehetünk, hiába veszített az alapszakaszban.

Ebben a szezonban anyira egyformák a csapatok, hogy a nyolcadik is meglepheti az elsőt a playoffban - ez közhely, csak azért citáljuk hogy érzékeltessük: a harmadik és a hatodik párharcában végképp nincs papírforma. Illetve azért van, hiszen az Albának elég a hazai meccseket nyerni, s ez nagy könnyebség, főleg, mert itthon általában magabiztos a csapat. A Falcótól elszenvedett vereség óta különösen hangsúlyt fektetett rá, hogy többé ne érezhesse az esélyt egyetlen vendég sem a Gáz utcában. Nyilván pszichés dolog, és nem csak a mieinkre igaz, hogy hazai környezetben nemcsak bátrabban, de pontosabban is játszik egy gárda, néha az egyéni mutatókon mérhető le legjobban, mennyire nem mindegy, melyik kulisszák között zajlik az előadás.

Ebből kiindulva tulajdonképpen egyszerű a recept: itthon mindekinek hoznia kell, amit szokott. A közönség ott lesz a csapat mögött, s ha az utóbbi hazai meccseken látott Marciulionis, Lowe, vagy az itthon rendre nagyobb vállalkozókedvvel játszó Bencze lesz a pályán, együtt persze a többi várvédővel, akkor nem lehet gond. Mert a playoff a hátrábbról induló csapat számára tulajdonképpen ez: három kísérlet az "ellenség" várának bevételére. Az Alba most várvédő, akinek erős, de nem verhetetlen sereggel kell szembenéznie.

A Körmend idegenben ritkán villogott ebben a szezonban, mondhatni, pont mint mi, ezért sem mindegy, melyik csapat játszik többször otthon... A vasiaknál most éppen a legutóbbi taggyűlés után nyilvánosságra hozott, tartozásokról és az áldozatok árán történő stabilizálásról szóló kommüniké a fő téma - de hatalmas tévedés lenne azt hinni, hogy egy tartásában meggyengült Körmend száll harcba Fehérváron! Fodorék már csak közönségük miatt sem tehetik meg, hogy ne teljes odaadással játsszanak, ha pedig odateszik magukat, csak hasonló hozzáállással verhetők. Gazdag keret Sabáli Balázsé, melyből szinte állandó jelleggel hiányzott-hiányzik valaki sérülés miatt, de a játékosbőség miatt tartalékosnak nem nevezhető.

Fontos lesz, hogy megállítjuk-e az utolsó alapszakasz-meccsen negyven pont fölé jutó Leslie-t, hogy sikerül-e mindig időben kilépni a nagy triplavetőkre, s persze (talán ezt tartják legtöbben döntő tényezőnek), hogy a fehérvári centerfölény nem marad-e csak elméleti... Igazi magasember híján palánk alatt tűnik sebezhetőbbnek a Körmend, de ehhez az igazi magasemberek kellenek az Albától. Értsd: igazi tudásukat hozók.
Amúgy pedig, ha már rájátszás, játsszunk még jobban rá saját erényeinkre, legyen a védekezés megint jó alap gyors támadásokhoz, ha pedig adogatni kell, okosan tegyük. Amikot higgadt volt a csapat, szinte mindig nyert.

Ahogy a playoff-párharcok előtt mindig hangsúlyozza az otthon kezdő csapat, a vendégeknek az első meccsen van a legnagyobb sanszuk, mert akkor nagy teher nyomja a favorit vállát. A feladat tehát megint az, hogy ezt az esélyt egy pillanatig ne érezhessen realizálódni a Körmend, s aztán a továbbiakban már idegeskedjenek ők.