Fenti mondatot általában idegenben, jó játék és győzelem alkalmával skandálja a boldog szurkolótábor, Szolnokon akár a fehérváriak is megtehették volna. Most mégis tessék szó szerint érteni: a hazai pálya ténye legyen egyértelmű és tökéletes biztosíték a győzelemre, mert itthon nem adhatunk esélyt egyetlen ellenfélnek sem az alapszakasz döntő fázisában. Az Univernek sem.

Nem volt ez mindig egyértelmű, sajnos, emlékezhetünk az őszi szenvedésre a Sopron vagy a Zete ellen, hogy a Falcótól elszenvedett hazai vereséget ne is említsük... Azóta viszont legalább az visszatért a régi Albából, hogy Fehérváron nem adunk esélyt az ellenfeleknek. Nem is szabad, mert többek közt a szombati látogató példája bizonyítja, mi a következménye, ha nem elég határozott otthon egy csapat.

Az Univer zaklatott szezonon van túl, csarnokuk felújításának elcsúszása miatt egész ősszel idegenben játszottak, és (persze, ez nem törvényszerű) jobbára kikaptak. Így aztán nem maradt más választásuk a szinte kizárólag hazai meccsekből álló tavaszra, mint nyerni, nyerni, nyerni... Ez egészen addig ment, amíg az Albacomp el nem vitte a pontokat a szép új csarnokból - azóta a ZTE, a Paks, a Pécs is nyert Kecskeméten, az Univernek pedig már csak matematikai esélye maradt a nyolcba kerülésre. Most kivételesen idegenben játszanak - mi persze nem lehetünk tekintettel sanyarú helyzetükre...

Annál kevésbé, mivel azért nem lebecsülhető ellenfél Meszlényi Róbert csapata. Az ellenünk Kecskeméten még nem szereplő Adams, a mezőny legképzettebb centerei közé tartozó Lopatka, és lengyel honfitársa, a védekezésben is jeleskedő bedobó, Celej a fő pontfelelős - no meg persze Chad McClendon, aki azonban megsérült nemrégiben. Bár egyes hírek szerint készül a fehérvári meccsre... Ez a légiósgárda akkor is jó, ha már nincs benne a csalódást okozó, tavaly Körmenden remeklő Archie és a sérülés miatt kidőlő Radovanovics. Van viszont magyar fiatal a csapatban, a mi kölcsönjátékosunk, Soós Gábor (nyilván extra bizonyítási vággyal), az egyre több lehetőséget kapó Tóth Péter, vagy éppen Vida, Halmai.

Nem rossz állomány, de lehet, hogy ez a megállapítás csak még inkább elkeseríti a kecskeméti szurkolókat, akik joggal vártak többet csapatuktól. Lopatkáék az utolsó szalmaszálat próbálják elkapni Fehérváron, kérdés, motivációval hogy állnak. Akárhogy is, egyszerűen nem állhatnak jobban, mint az Alba, amely a szolnoki győzelem után a hazai pályán kötelezően kivívandó sikerekkel bebiztosíthatja helyét a négyben. Az nem is leet kérdés, hogy az Oaj elleni koncentrált, pontos játék elég lehet-e a győzelemhez - reméljük, meg tudja ismételni a csapat. Benczére és Brigithára hasonlóan kemény feladat vár, főleg ha valóban a McClendon, Lopatka centerduó áll fel velük szemben - de ha azt hozzák, amit Szolnokon, nem kell aggódni.

Az Univer kintről veszélyes játékosainak, valamint gyors indításainak levédése kulcskérdés, de mezőnyembereinknek nemcsak védekezésben kell felnőni a feladathoz. Bármennyire is tiszteletet érdemlő ellenfél a kecskeméti csapat, az utolsó két fordulóban a legjobb négyben tanyázó riválisokkal játszik az Alba, s e meccsek előtt nem torpanhat meg az Univer ellen. Nemcsak pontokban kamatozhat a siker, egy jó sorozat adta lendület a playoffban is jól jöhet.
Lendületben persze most nincs hiány, Szolnok után csak egyszerűen nem kell fékezni!