
Győztünk már néhányszor Szolnokon, de mindig akkor esett legjobban, amikor a hazaiaknak erős, bajnoki címre is esélyes gárdájuk volt. Ilyen értelemben ez a siker a legszebb időket idézte.
Szolnoki Olaj KK - Albacomp 66-74 (12-20, 18-19, 12-9, 24-26)
Szolnok: Kelley 21/9, Cziczás 3/3, Hollins 22, Jurkunas 7/3, Frana 6. Csere: Sabaliauskas 2, Molnár A. 5, Tóth V. Edző: Pór Péter.
Albacomp: Marciulionis 7, Lowe 19/3, Phillips 2, Brigitha 23, Bencze 18. Csere: Horváth Á. 5, Kámán. Edző: Matus Gábor.
"Vérszagra gyűl az éji vad" - kosárpályán ritkán felel meg annyira a közönség a klasszikus idézetnek, mint ezúttal Szolnokon. Az Alba legyőzéséért (némi túlzással) akár több későbbi sikert is odaadnának a Tisza-parti fanatikusok, s mivel saját csapatuk ezúttal remek, a fehérvári pedig idegenben nem villog és kevésbé kiegyensúlyozott - a kéjes érzést biztosíó Alba-verés reményében hatalmas tömeg gyűlt össze a meccsre.
Ennek megfelelő volt a hangulat és a hangerő, egészen addig, amíg világossá nem vált, fiesztára senki nem számíthat. Az Albacomp nem szándékozott eljátszani az áldozati bárány szerepét, sőt, világosan jelezte, nemcsak szereplője, inkább írója lenne a forgatókönyvnek.
Bencze centerpontjait Lowe toldotta meg mezőnykosarakkal, miközben az alighanem túlpörgő hazaiak rontottak, így aztán vezetett az Albacomp. Méghozzá nem is kevéssel - ahhoz képest feltétlenül, amit a szolnoki publikum látni szeretett volna. A türelmes támadásoknak is köszönhetően remek volt a dobószázalék, miként ezúttal a védekezés is - ha meg nem, az Olaj idegessége akadályozta meg a hazai felzárkózást. A játékosokban lobogó tüzet jelöltük meg beharangozónkban az esetleges fehérvári győzelem legfontosabb feltételeként, nos, a katlanban szerencsére nemcsak a szolnoki szívek hevültek... Bencze Zéhez és Kennyhez Gerrrit Brigitha csatlakozott mint ponttermelő, más nem is talált a szolnoki gyűrűbe, de így is kilenccel jártunk előrébb az első félidő végén.
Utána hamar tíz fölé ment a különbség, de senki nem gondolta, hogy ezzel már meg is nyerte a meccset az Alba. Ugyan a Szolnoknak ezúttal esélye sem volt nagy roham indítására, de küzdött becsülettel, s a harmadik negyedben a védekezése a legjobb napjait idézte. Ezzel a játékelemmel szerencsére a túloldalon sem volt gond, így hiába szerzett az addig nullapontos Frana centerkosarakat, lényegesen nem csökkent a fehérvári előny. Izgalmas hajrát ígért, hogy egyre többen találtak be, nálunk Horváth, Marciulionis és Phillips egy-egy kosara színesítette a palettát - a nyerőember viszont ekkor a középtávolról roppant hatékony Brigitha volt.
A nézőtéri, nem túl barátságos viszony Fehérvárhoz a pályán lévő szolnokiakat nem jellemezte, de azért egy nagy rangadó szükségszerű feszültsége megvolt a felekben... A hajrában ki is robbant, amikor a nem túl változatosan zajló események (rendre előrébb jártunk nyolc-tíz ponttal) közepette előbb Cziczás és Marciulionis akaszkodott össze, majd Lowe taszította mellbe Hollinst - ez a tette kiállítást ért. Ráadásul akkor, amikor egy villámgyors kosárváltást követően, másfél perccel a vége előtt már biztos győztesnek tűnt az Alba, a fegyelmezetlenség miatt kapott büntetőkkel együtt azonban 7-0-ás részhajrát repesztett másodpercek alatt az Olaj, és mínusz tízről feljött egyenlítés-közelbe.
Ekkor azonban Jurkunas rossz dobása után fehérvári kézbe került a labda, s a záróra büntetőit kíméletlenül értékesítve végül nem engedte kiénekelni a szájából a sajtot a csapat. Kevés megérdemeltebb győzelmet tudunk elképzelni: több mint háromezer ellendrukker előtt, jórészt ellenséges atmoszférában dobott hatvan százalékkal a végtelenül higgadt Albacomp, végig vezetett és sokkal kevesebbet hibázott. A fehérvári szurkolónak mindig jóleső érzésen túl (megvertük a Szolnokot...) a bajnokság szempontjából is rendkívül fontos volt a győzelem, immár két hazai sikerrel bebiztosítható a legjobb négy közé kerülés.
Ez nem azt jelenti, hogy könnyű lesz - de a szolnoki teljesítménnyel simán elérhető.
Matus Gábor: "Igazi csapatként működtünk, védekezésben és támadásban is jól és fegyelmezetten játszottunk."