Bizonyos értelemben felavattuk az Univer kívül-belül átalakított, szép új csarnokát: először nyert ott vendégcsapat az átadás óta. A siker elsősorban a jó dobószázaléknak, legfőképpen a negyedik negyed tripláinak köszönhető.

Univer KSE - Albacomp 83-92 (24-20, 21-21, 17-18, 21-33)

Univer: Radovanovics 19/6, Soós 8/6, Celej 8/3, McClendon 15/3, Lopatka 21/3. Csere: Csaplár-Nagy 9/3, Vida 3, Tóth P. Edző: Meszlényi Róbert.
Albacomp: Marciulionis 27/15, Lowe 3, Horváth Á. 13/3, Góbi 13/3, Bencze 6. Csere: Brigitha 11, Kámán 19/15, Zujovics. Edző: Matus Gábor.

Irányító hiányzott mindkét oldalon, de kétségtelenül a hazaiak voltak nagyobb gondban miatta: náluk a pár fordulóval korábban szerződtetett és azóta jól játszó kezdő egyes, Adams nem lépetett pályára, az Albában pedig a csereirányító, Pojbics Szabolcs. Utóbbi belázasodott, míg Adams a meccs eredeti időpontjában még nem volt az Univer játékosa. Mivel az erre vonatkozó tiltás csak a halasztást kérő csapatra vonatkozik, nálunk természetesen melegíthetett Zujovics, valamitn a Fehérvárra előző este megérkező "próbacenter", az amerikai-holland kettős állampolgárságú Gerrit Brigitha. Ő decemberbenm még FInnországban játszott, tizenhét pontos átlaggal, s most egyelőre tíznapos próbaidőn mutathatja meg, mire képes az Albában.

Elég hamar pályára is került, mivel Bencze Zolinak ismét gondja akadt a szemüvegével, ráadásul ő és Góbi is korai faultokkal küzdött. Nem volt tehát centerhangsúlyos a játékunk, szerencsére ezt a hiányosságot jól ellensúlyozták a mezőnyemberek. Marciulionis ebben a szezonban tőle ritkán látot hatékonysággal termelt, két triplát is beemelt, akárcsak a padról beszálló Kámán. Mindig jókor jöttek a mezőnygólok, mert általában a Kecskemét vezetett, főleg Lopatka aktivitásának köszönhetően. A félig-meddig kényszerből irányító Radovanovics sem tette rosszul a dolgát, igaz, vele azért döcögősebben haladt támadásban a hazaiak szekere, mint az egyéni játékban virtuóz Adamsszel korábban.

Volt esély, hogy akár döntetlennel vagy vezetéssel forduljunk, de az első negyed végén három másodperc támadóidő alatt is kosarat szerzett az Univer (mi is kellettünk hozzá...), a második utolsó pillanataiban ellenben nekünk ez több mint kétszer annyi idő alatt sem jött össze. Egyik csapat sem csillogott, érezni lehetett, hogy akár végig szoros lehet a meccs. Ehhez persze elengedhetetlen volt a harmadik negyed "megfogása" , s szerencsére most nem is volt gond a figyelemmel. Brigitha lelkesen és védekezésben hasznosan tette a dolgát, a lepattanócsatát neki és Góbinak köszönhetően nyertük meg, pedig a McClendon-Lopatka centerpáros valamelyest összeszokottabb... A kevés pontot hozó harmadik negyedben még jobban belelendült litván irányítónk, akitől végre láthattuk a régen várt betöréseket - de még ennél is fontosabb volt, hogy védekezésben határozottan dolgozott a csapat.

Az utolsó tíz perc Horváth Ákos kosaraival indult, az egykor Kecskeméten kedvencnek számító bedobó vezérletével csináltunk egy 7-0-át, s átvettük a vezetést. Azt azért kevesen hitték volna, hogy végleg - pedig ez történt. Kapaszkodott ugyan a Kecskemét, de Marciulionis és Kámán a lazább védekezés adta lehetőséget maximálisan használta ki a triplavonal mögül. Lélekromboló hármasokat dobtak, általában így válaszoltak a hazai (egy, vagy kétpontos) kosarakra. A saját palánkunk alatt nem engedtünk teret az ellenfélnek, bár ennek sok fault volt az ára. Dobálta is a büntetőket szép számmal az Meszlényi-csapat, közben mindenki a kipontozódás határára került tőlünk. Ez sem számított, mert támadásban higgadtan, sőt olykor látványosan játszott a csapat (Marciulionis lőtte fel a levegőbe Brigithának a labdát igen kiélezett szituációban, ez is bejött), miközben hosszú percekig nem kapott akciógólt.

Aztán a végén a kapkodóvá váló Kecskemét már büntetőket és mezőnydobásokat is hibázott, szinte nem is maradt izgalom az utolsó másodpercekre. Hasonló volt tehát a koreográfia, mint a Falco ellen az előző fordulóban- de most a pofon "jó végén" álltunk... Érdekesség, hogy a végeredmény is tökéletesen ugyanaz lett.

Matus Gábor: "Gratulálok a fiúknak, odatették magukat, jól küzdöttek és végrehajtották, amit megbeszéltünk."