Kikaptunk a Falcótól, amely egyetlen komolyan bevethető cserével érkezett, faultproblémákkal küzdött, mellesleg pedig a csapattal kettőt edző szakember irányította... A meccs végére teljesen elbizonytalanodó, vezéregyéniség nélkül erőlködő Alba veresége mégis törvényszerű volt, és mivel hazai pályán szenvedte el, akár végzetesnek is bizonyulhat.

Albacomp - Falco KC 83-92 (24-21, 23-23, 12-18, 24-30)

Albacomp: Marciulionis 10, Lowe 14, Horváth Á. 12/6, Kámán 10/6, Bencze 19. Csere: Zujovics 9/3, Pojbics 5/3, Góbi 4. Edző: Matus Gábor.
Falco: Kálmán 21/3, Frazier 40/9, Pankár 5/3, Borszéki 4, Wiley 13/6. Csere: Szabó Zs. 6, Feigl 3. Edző: Szrecsko Szekulovics. 

A vezetőedzőként debütáló Matus Gábor az ellenfélhez szabta a csapat felállását, hiszen négy mezőnyemberrel kezdett, közülük Kámánt négyes pozícióba tolva - a Falco ugyanis egyetlen centerrel rendelkezett, ráadásul Wiley sem klasszikus ötös. Így aztán nem volt meglepő, hogy nálunk Bencze felelt kezdetben a pontokért, igaz, az ő kosaraival is csak zárkózni tudtunk. Frazier ugyanis hamar elkapta a fonalat, kihasználva, hogy védekezésünk inkább Kálmán-hangsúlyos, bátran vállalt, sokszor talált. Amikor jobban eloszlottak nálunk a terhek, sikerült fordítani, sőt, Horváth Ákos második triplájával nyolc ponttal elhúzni - ekkor azonban megállt a termelés, és a negyed végén az egyszemélyes hadjáratot folytató Frazier közel hozta csapatát.

A kis amerikai a második negyedben sem lankadt, egészen elképesztő hatékonysággal játszott, rajta kívül gyakorlatilag nem volt másban pont a Falcóban. A mi kritikánk, hogy így is vezethettek a vendégek, de ebben a periódusban még - akárcsak az elsőben - vissza tudtuk venni a vezetést. Nem sziporkázó játékkal, szó se róla, de azét Lowe, Pojbics vagy Kámán egy-egy, fontos pillanatokban beeső dobása még éltette a reményt, hogy mindenki beletesz valamit a közösbe, és meglesz a kötelezőnek gondolt győzelem.

Fordulás után viszont rettentő gyenge támadójátékot produkáltunk, egyre inkább szembetűnő volt, hogy nincs, aki igazi vezérré válva, a felelősséget elvállalva húzza a csapat szekerét. Szenvedett a Falco is, igen gyenge periódus volt ez. A vendégeket Borszéki korai kipontozódása gyakorlatilag a cserelehetőségtől fosztotta meg, a virtuóznak nem nevezhető (igaz, harcra mindig kész) Feigl marad "frissítésnek" időnként. Frazier is fáradt már, időnként a vádliját gyúratta, de a legkritikusabb periódusban, amikor valóban sejteni lehetett, hogy a holtponton átlendülő csapat győz - megint az ő kosarai jöttek.

A végjátékban hat-hétpontos Falco-előnynél szinte csak büntetőkből tudtunk kosarat szerezni, pedig akadtak tiszta dobóhelyezetek is. Kálmán és Wiley ellenben időnként betalált, ez bőven elég volt a totálisan elbizonytalanodó Alba ellen, hogy megőrizze előnyét a Falco - a hazaiak már szűk két perccel a vége előtt faultolni kezdtek, másban nem bízva. De az ipari méretű büntetőzésből jól jött ki a Falco, amely ugyan szinte csak a meccs előtti napon találkozott új edzőjével, ráadásul aligha önbizalomtól duzzadva érkezett Fehérvárra, mégis, úgy tűnik: saját szempontjából a legjobbkor találkozott egy mélyponton lévő Albacomppal.

Matus Gábor: "Az első félidőben még rendben volt a támadójátékunk, utána visszaesett és már védekezésben sem voltunk agresszívak. Hiányzik egy igazi vezér a csapatból, ahogy évek óta mindig, most is ezzel a gonddal küzdünk."