
A mérkőzés nagy részében vezető Szolnok az utolsó negyed felénél nyolc ponttal járt előrébb, de a végig nagyot harcoló Alba ellen ez sem lett elég a győzelemhez. Jó védekezés, nagy akarat és a döntő pillanatokban egyéni extrák - ez volt a hazai siker receptje.
Albacomp - Szolnoki Olaj KK 77-75 (18-20, 123-24, 16-12, 20-19)
Albacomp: Marciulionis 12/3, Lowe 3/3, Horváth Á. 12/3, Banks 23/6, Bencze 8. Csere: Kámán 12/6, Pojbics, Góbi 7. Edző: Fodor Péter.
Szolnok: Kelley 18, Cziczás 7, Hollins 21/6, Jurkunas, Frana 12. Csere: Sabaliauskas 9/3, Harazin 8. Edző: Pór Péter.
Óvatos bizakodás volt jellemző mindkét Péterre, a két edzőre mérkőzés előtt. Ez persze csak a vendégek mesterénél volt visszavezethető az előző fordulókra, Pórral szemben Fodor Péter inkább a nyíregyházi vereség utáni kemény munka eredményében bízott. Az első kosarat Bencze szerezte, szépen beforgatva Franát, utána viszont a várt, szenvedős, brusztolós, kevéskosaras birkózás kezdődött, melynek során valamivel többször találtak a vendégek a gyűrűbe. Igaz, nekik is inkább a büntetők segítettek ebben, hiszen a palánktól távolabb (vagy akárcsak középtávolról) teljesen hiábavaló módon kísérleteztek. Viszont védekeztek ezerrel, ahogy megszoktuk tőlük, s ez rossz dobásokba hajszolta az Albát, már ha sikerült egyáltalán rádobni.
A Szolnok gyatra mezőnymutatója miatt nem nőtt a különbség - de itt tegyük hozzá, hogy ehhez viszont kellett egy olyan fehérvári védekezés, amilyet már régen vártunk a csapattól. Kenny Lowe levakarhatatlanul lihegett Hollins vagy Kelley nyakán, munkája jótékony hatása akkor is érezhető volt, amikor faultok miatt le kellett cserélni. A vendégek vezére, Vernard Hollins ilyenkor jobban élt azért, ráadásul a hazaiak, akik közül Banks újfent vezéregyéniség volt, megint pazarlóan bántak a büntetőkkel, így nagyszünetre sem fogyott el az Olaj előnye. Leginkább a szerzett labdákból indított lerohanásoknál tudott közelebb férkőzni az Alba, amely gyorsabbnak tűnt ellenfelénél, már amikor volt lehetőség ezt kibontakoztatni.
A harmadik negyedben mintha szolnoki mezbe bújtak volna a fehérváriak - legalábbis abban az értelemben, hogy ebben a priódusban védőmunkájuk a legjobb Olajt idézte! Egymás után jártak le a vendégek támadóidejei, esélyük sem volt sokáig kosarat szerezni, s ha ők maguk is nem remekelnek hátul, akár el is úszhatott volna itt számukra a meccs. Így viszont csupán utolérte, illetve minimálisan előzte meg ellenfelét az Alba, amely ugyan nem brillírozott támadásban, de kintről hatékonyabb volt a Szolnoknál.
Egypontos vezetéssel indult a záró etap, hogy aztán hamarosan úgy érezzük, elúszik a hajó... Ezen a meccsen nyolc pont szinte szakadéknak számított a felek között, márpedig a negyed feléhez érve ennyi előnyt szorgoskodott össze a sérüléséből felépülve remeklő Harazin vezette Olaj. De egy szakadék is átugorható kellő lendülettel, s szerencsére az nem tört meg az Albánál. Marciulionis a legfontosabb pillanatban triplát dobott, példáját követte Kámán, aki egy duplát is betett a közösbe - s máris eltűnt a perdöntőnek tűnő hátrány! Sőt, tovább száguldva vezetést is szerzett a Fodor-csapat, s miközben immár minden védőlepattanóra kínosan ügyelt, minden megszerezhető labdát megszerzett, érezni lehetett, a minimális előny is győzelmet eredményezhet.Góbi szép horogdobását nem lehet eléggé méltatni, s az ezt követő idegfeszítő másodpercekben is helyén volt a fehérváriak szíve. Hollins büntetői egy pontra zárkóztatták fel az Olajt, de két másodperccel a vége előtt jött megint Ricsi, s egyik (persze, hogy nem mindkettő...) értékesített büntetője a meccs utolsó pontját jelentette.
Már-már reménytelennek tűnő helyzetből hajrázott nagyot a csapat, s olyan meccset nyert meg, amelyen valóban nüanszok döntöttek. A listavezető legyőzésén túl ez azért is örvendetes, mert az efféle sikerekhez pontosan azokra a tulajdonságokra van szükség, amelyek nélkül nem tekinthető a bajnokságban favoritnak egy csapat. Kellett a hitünknek egy ilyen győzelem.
Fodor Péter: "Pontosan olyan meccs volt, amilyenre számítottunk. Nagy harc, nem szép játék, de hatalmas küzdelem. Márpedig küzdésből, a helyenként akadozó játék ellenére is, jelesre vizsgáztunk. Boldog karácsonyt mindenkinek!"