Jön a Szolnok, remek szereplés adta jogos önbizalommal, vélhetően többszáz szurkolóval, egyértelműen a számukra mindig presztízsértékű Alba elleni győzelem vágyával. Ez komoly, méltó kihívás a csapatnak, amely bizonyíthatja, képes felnőni egy ilyen feladathoz. A jelenlegi listavezetőhöz.

Némileg hasonló képlet szerint alakította keretét a két csapat nyáron: mi három, a Szolnok két légióst igazolt, miközben a törzsgárda együtt maradt. Igaz, a szolnokiak egyik szerzeménye, Frana tulajdonképpen visszatérőnek számít, így még inkább igaz, hogy a magyar mezőnyt jól ismerő, s egymással sem először találkozó játékosok kezdték a szezont az Olajban. Meg is látszik az eredményeiken: egységes, a csapatvédekezést magas szinten művelő társaság vezeti a táblázatot. Tavaly is jellemzője volt ez a Szolnoknak, az idei pluszt főként a támadásban remeklő Hollins jelenti. Ő, Kelley és a litván iskolát perezentáló Jurkunas-Sabaliauskas kettősből valaki gyakorlatilag minden meccsen remekel, ez pedig, a már említett hatékony csapatmunkával együtt egyelőre kivédhetetlen az ellenfelek számára. Egyetlen vereségüket Zalaegereszegen szenvedték el, miközben Kaposváron, Körmenden nyertek, Pakson pedig egyenesen megalázták a bajnokot!

Sokan vélték úgy, hogy szűkösebb állományuk (a már említetteken kívül Cziczás bevethető csupán komolyabban a sérülések miatt) kellő "fárasztással" felőrölhető, de erre már többször rácáfoltak. Persze, kijelöli az utat, amerre próbálkozni érdemes ellenük, de a szoros védekezés, nagy iram, intenzív játék nemcsak a Szolnok számára fárasztó, ezért muszáj hozzátenni a motivált, figyelmes, fegyelmezett és pontos kosárlabdát is, mint alapkövetelményt. Nem egyszerű a képlet, de hát ezért listavezető pillanatnyilag az Olaj...

Reméljük, az Alba meg tud felelni a kihívásnak, már csak azért is, mert ez esetben garantált a jó meccs. Kétségtelen, van mit feledtetni az előző mérkőzés szenvedése után, de ebben a bajnokságban szinte értelmetlen egyhetes eredményekből következtetéseket levonni. Jó játékosok vannak Fehérváron is, akaratban nem lehet hiány, és azért a jó ellenfél általában a jót hozza ki minden magasabban jegyzett csapatból. Ha pedig végre a várt szinten teljesítene mindenki, az alighanem többszázas szolnoki szurkolóhad sem ünnepelhetne a meccs végén.

Kihívás játékosnak és nézőnek tehát egyaránt adott, már csak azért is, mert ez a párharc nemcsak a szolnokiak számára presztízskérdés.