Rashad Bell, a zalaiak amerikai játékosa fantasztikus formában szórt 46 pontot, képtelenek voltunk megfogni - szerencsére ez is belefért, bár talán helyesebb úgy írni: szerencsével...

Albacomp - Zalakerámia ZTE KK 89-86 (23-13, 20-20, 16-14, 18-30, 12-9) hosszabbítás után

Albacomp: Marciulionis 5, Horváth Á. 15/6, Kámán 14/9, Banks 11, Bencze 25. Csere: Góbi 10, Hanga, Pojbics 9/9. Edző:Fodor Péter.
ZTE: Miskovics 13/6, Gáspár, Latham 11, Bell 46/15, Olsovsky 4. Csere: Hoffmann 6, Baki 2, Keresztes 4. Edző: Nikola Lazics.

A bemelegítésnél kiderült, hogy Banks és Lowe is bevethető, előbbi edzéseket hagyott ki, utóbbi pedig a bajnokságban most először ülhetett a kispadra műtétje után. A vendégektől Simon hiányzott, Bell, aki elhunyt nagymamáját gyászolja, vállalta a játékot, bár a zalaiak elöljárói szerint érthetően nem csak itt jártak a gondolatai.

Hamar kiderült, hogy mégiscsak a meccsre koncentrál az extrém hajviseletével is feltűnő amerikai. Kezdetben csak ő volt képes betalálni a vendégek közül, igaz, mire elkezdte a pontgyártást, már 10-0-ra vezetett az Alba. Kámán első triplája most behullott, a zalaiak nyilván nem így képzelték földijük formajavulásának időzítését... Rajta kívül természetesen Banks járt élen a támadásban, kár, hogy két személyi hiba miatt hamar le kellett cserélni, s persze esetében a kimaradt edzések fizikai következményeivel is számolni kellett.

Mivel nagyon rosszul dobott a Zalaegerszeg, úgy is őrizte megnyugtató előnyét az Albacomp, hogy teljesítménye hullámzó volt, a büntetők most is sorra maradtak ki, s igazából csak a centerek magassági fölénylére lehetett stabilan építeni. No meg Pojbicsra, aki három triplát dobva emelte a hangulatot a meglehetősen álmos találkozón.

Fordulás után még egyértelműbbé vált, hogy Bell semlegesítése ezen az estén megoldhatatlan feladatot jelent. Rajta kívül közepes teljesítmények jellemezték a Zetét, az Albacomp vezetett már tizennégy ponttal is, jó esély mutatkozott rá, hogy eldöntse a meccset. Lazics mester időkérései után azonban mindig összekapta magát a látogató, faragott hátrányából, így hiába termelt Bencze s lendült bele Horváth, csak stabilizálni sikerült az előnyt, növelni nem.

Az utolsó negyedben is sokáig úgy tűnt, izgalommentesen pereg le az idő, aztán 72-62-es fehérvári vezetést követően hazai szempontból rémálomba fordult a meccs. Nem lettek pedig sokkal vehemensebbek Miskovicsék, csupán gyűjtögették a pontokat, jókor dobták a triplákat, közben pedig a másik palánk alatt a teljes tanácstalanság lett az úr. Hiányoztak Marciulionis pontjai, igaz, jókor hozta jó helyzetbe Góbit, aki ráadásul a  végén a büntetőket is bedobta - úgy tűnt, ha kínkeservesen is, de meglehet a meccs. Csakhogy hárompontos előnynél a biztos üzletnek tűnő mezőnyfault helyett a csapat megpróbálta kivédekezni a Zete utolsó támadását - Bell meg köszönte szépen, és bedobta a hosszabbítást érő triplát...

A ráadásban aztán újabb fordulatok: előbb ötpontos, elégnek tűnő előny, majd egypontos vendégvezetés (először a találkozón!), végül egy idegnyugtató Kámán-tripla és kiszenvedett győzelem... Nem volt magas színvonalú meccs, ha mindenképp jelzőt kell találni rá, akkor az "izgalmas" mellett mindenképpen a "tanulságos" kívánkozik az élre.

Fodor Péter: "Mindenki látta, hol voltunk lyukasak a meccsen, Bell védését nem tudtuk megoldani. Rosszul játszva nyertünk."